Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2889 A másik kérdés ezzel kapcsolatban: amennyiben - és itt rögtön egy dicséret - elkövette az előző sportminiszter azt a dicséretes dolgot, hogy megrendelt és támogato tt egy ilyen hatástanulmányt, ami nagyon fontos és követendő példa, akkor vajon amikor ez elkészült ennek az évnek az elején, miért nem került nyilvánosságra? Vajon tárgyaltae annak idején ezt a kormány? Vajon foglalkozotte ezzel a tárca érdemben? Ismert ettee sajtótájékoztatón? Vonte mérleget a ciklus végéhez közeledve a sportminiszter, és ismertettee ezt a kutatást? Az én emlékezetemben nem találok erre utaló nyomot. Az én emlékezetemben olyan nyomok vannak, hogy önök a választási kampányban azzal vád olták a jelenleg kormányzó pártokat, hogy legalizálni akarják a kemény drogokat, és heroinnal akarják beetetni az általános iskolásokat. Erre emlékszem, arra nem, hogy Deutsch Tamás kiült volna, és azt mondta volna, hogy itt van egy mérleg, ugyan csak két és fél évről, de nézzük meg, hogy vajon mi is van benne. Hiszen akkor minden bizonnyal válaszolni kellett volna arra a kérdésre, hogy a jogalkalmazók miért emlegetik olyannyira például azt az apró dolgot, hogy az elterelés intézményét vissza kell állítani a szigorítás előtti állásponthoz. Ha ezekre a kérdésekre megválaszolnak, akkor egy kevésbé politikai, mint inkább személyes kérdést szeretnék föltenni önöknek. Vane vajon az önök környezetében - sokat beszéltek önök családról és a gyermekek védelméről , közelében olyan fiatal, akiről tudják, hogy kipróbálta, mondjuk, a marihuánát, akiről tudják, hogy megtévedt? Vane az önök családjában vagy a tágabb családjában ilyen fiatal? És ha van, akkor őróla mit gondolnak? (16.10) Neki milyen sorsot szánnak, tiszte lt ellenzéki konzervatív képviselőtársaim, milyen sorsot szánnak neki? Vajon azt a sorsot szánjáke neki, hogy 1012 hónapot eltöltsön előzetes letartóztatásban, ezért kikerüljön a középiskolából, vagy azt a sorsot szánják neki, hogy elmenjen egy olyan meg előzőfelvilágosító, adott esetben már leszoktató jellegű programra, ahol erre kiképzett szakemberek foglalkoznak vele, és a megfelelő szakmai módszertan alapján kezelik vagy felvilágosítják vagy tájékoztatják? Válaszoljanak ezekre a kérdésekre! Melyik sor sot szánják adott estben a saját gyermeküknek vagy az ismerőseik gyermekének? Mert ki lehet állni és lehet folytatni olyan politizálást a droggal kapcsolatban, ami semmi másról nem szól, mint arról, hogy egy olyan kérdést, amitől a magyar táradalom nagyon fél, egy olyan kérdést, ami a magyar társadalmat jelentős mértékben megosztja, ezt politikai célokra használjuk, és gyakorlatilag nem csinálunk semmi mást, mint cirkuszt gerjesztünk körülötte, megbélyegzünk több százezer embert, több százezer magyar fiatal t, azt mondjuk, hogy ők az ördöggel cimborálnak, és olyan büntetőjogi környezetet alakítunk ki, amely alapján adott esetben akár hosszú börtönbüntetésre is számíthatnának. Lehet ezt is csinálni, és lehet folytatni egy szakmai drogpolitikát is. Lehet folyta tni ilyet is. És ha ilyet folytatunk, akkor gondolkodjunk el azon, amit a szakemberek mondanak, hogy például a túlságosan szigorú büntetőjogi környezet hogyan akadályozza, hogyan gátolja a hatékony prevenciót, a hatékony felvilágosítást. Ha szakmai alapú, ésszerű és életszerű drogpolitikáról beszélgetünk, akkor vitassuk meg azt, hogy vajon vane esélye a prevenciónak a középiskolában akkor, amikor olyan büntetőjogi környezetet teremtettünk, hogy a középiskolások nem merik feltárni a drogfogyasztással kapcso latos valós attitűdjeiket és valós ismereteiket. Lehete vajon hatékony a prevenció ilyen helyzetben? Önök közül volt egy olyan képviselő, Mátrai Márta képviselő asszony, aki az én családommal kapcsolatban családi drogpartikat emlegetett. Ha már a családom szóba került, akkor szeretném elmondani, hogy például az édesapám pedagógus, és ez a legnagyobb félelme; 26 éve tanít ugyanabban a középiskolában, és találkozott már ezzel a problémával. Találkozott már úgy is, hogy találkozott olyan diákkal, aki kipróbál t kábítószert, és találkozott már úgy is, hogy találkozott olyan tanárral, aki ezért feljelentette valamelyik diákját. Az én édesapám, amikor mostanában elolvasta ezeket a vitákat és ezeket a cikkeket, első kérdésként azt tette fel, hogy vajon azok, akik i smerik ezt a kutatást, miért nem foglalkoznak azzal a döbbenetes
