Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
289 nem nagyon értjük, hogy miért kell visszalépni az önök állítólagos baloldali értékeinek hangoztatása mellett ettől az igencsak fontos európai szinttől. Ennek a másik véglete, amikor is az iskoláztatási támogatást megszüntetjük, az analfabetizmus. Az analfabetizmus vagy akár csak a funkcionális analfabetizmus a mai korban is egyértelműen a szegénységgel egyenértékű. Az analfabetizmus sajnos - a Kádárrendszerbeli lyukas szociál is biztonsági háló eredményeképpen - a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan növekedett, mára pedig szinte időzített bombaként ketyeg az ugyancsak lyukas társadalmi biztonsági hálónk alatt. Nemcsak személyükben zárják ki magukat azok az emberek a társadal omból, akik ebben érintettek, akik ebben nőnek fel, hanem családjukat, utódaikat is erre a sorsra ítélik. Összefoglalva ezt a gondolatsort, mindmind olyan fogalommal találkozunk, amit az Unió az elveiben, saját belső gyakorlatában és velünk, keletközépe urópai nemzetekkel, országokkal szemben is érvényesít és támogat. Ezek pedig még egyszer, emlékeztetőül: a társadalmi kirekesztettség elleni harc, a társadalomból kirekesztettek integrációja, illetve reintegrációja, a foglalkoztatottsági szint emelése az i skolázottsági szint emelésével és a szakképzés támogatásával. Végezetül megint csak példaként kell elmondanom - úgy látom, ebben is nagy hiányosságok vannak a kormánypárti frakciókban , hogy példaértékű programok indultak el hazánkban az elmúlt egymásfél évben, éppen uniós támogatással. Ezeknek a programoknak - amelyek ugyan külön pénzzel finanszírozottak, forrásokkal ellátottak - az egyik legfontosabb célja éppen a kirekesztettség elleni harc, a reintegráció, az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem; és ha már a lemorzsolódásnál tartunk, éppen az iskoláztatási támogatás megváltoztatása miatt azt kell mondani, hogy ez csak az egyik formája ennek. A másik formája az, hogy törvényileg szabályozunk, és olyan fajta környezetet teremtünk, amivel valóban tudunk küzdeni - és nem visszalépünk - ez ellen a lemorzsolódás ellen. Úgy tűnik - és ebben senki nem tudna mondani egyetlenegy számadatot sem, mármint megcáfolandó ezt az érvünket , hogy igenis, eredményes volt 1998 szeptembereoktóbere óta ez a fajta szabályozás, legalább 1520 százalékos mutatókat tudunk felhozni arra, hogy ennyivel csökkent az iskolából kimaradottak száma. Azáltal, ha ezt megint és újra univerzális joggá tesszük, és nem teszünk mellé értéket, nem a családok támogatását és össze tartását tartja fontosnak, ebben az esetben ezek a mutatók újra romolhatnak, és a már elkezdett folyamat újra csak visszafelé folyhat. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra kért lehetősé get Kökény Mihály államtitkár úr. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csodálkozva hallgattam Pálfi képviselőtársamnak a fejtegetéseit, több sze mpontból is. Részben azért, mert tudni kell azt, hogy az Európai Unió tagországaiban nincs egységes családtámogatási szisztéma: ahány ház, annyi szokás alapon kezelik a családtámogatást; családi pótlék mindenütt van. De azt mondani, hogy van egy uniós szin t, és ahhoz képest mi visszalépünk vagy előrelépünk, ezt azért elég nehéz állítani. Hozzáteszem, hogy természetesen a családi pótlék vásárlóereje a gazdasági fejlettség miatt általában jóval nagyobb, mint a magyar családi pótlék vásárlóereje, de sajnos önö k az elmúlt négy esztendőben visszafelé haladtak, amikor hagyták, hogy elértéktelenedjen a családi pótlék. Most, ezzel a törvényjavaslattal próbálunk valamit tenni a helyzet javítása érdekében. Tehát éppenséggel abba az irányba indulunk el, hogy a családi pótlék vásárlóerejét tudjuk javítani, és ezzel kerülünk egy picit közelebb, egy lépéssel közelebb, mondjuk, egyfajta uniós elváráshoz, ha egyáltalán lehet e tekintetben elvárást megfogalmazni. Az kétségtelen, jól emlékszem, amikor egy parlamenti küldöttség gel Franciaországban voltunk, még két évvel ezelőtt, és elmondtuk a magyar családtámogatási rendszer problémáit, eléggé
