Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2781 magánemberek vagy vállalkozások, és a befolyt adóforintokat a lehető legjobban használjuk fel. Bennünket a módosító indítványok benyújtásánál ezek a gondolatok vezéreltek. Hadd fejezzem be ugyanazzal a gondolattal, amivel az általános vitá ban a gondolataimat befejeztem, a két évvel ezelőtti századforduló költségvetési vitájáról. Bennem az erősödött meg változatlanul: "Ha önök kormányon olyan bátrak és okosak lettek volna, mint amilyenek ellenzékben, akkor ma feltehetően jobb körülmények köz ött, sokkal nagyobb forrásról vitatkozhattunk volna." Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Béki Gabriella asszony, az SZDSZ képviselője. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Eln ök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a tízórás időkeretben 1215 módosító indítványról tárgyalhattunk. Ez rendkívül sok, talán soha nem nyújtottak be a képviselők ennyi módosító indítványt, bár a költségvetésre általában jellemző, hogy s ok módosító ötletük van a képviselő uraknak és hölgyeknek. Én ebből az 1215 módosító indítványból összesen 97tel szeretnék most foglalkozni. Mielőtt rátérek a mondanivalóm lényegére, személyes érintettség okán, amit néhány megszólalóval ezelőtt Pettkó And rás megemlített, szeretnék az általa felvetett témára reagálni. A társadalmi szervezetekről van szó, arról, hogyan is támogassa a kormány a társadalmi szervezeteket, részt vállaljone ebben a feladatban az Országgyűlés, ahogy ezt tette éveken keresztül, va gy megpróbáljunk most új utakra lépni. Talán vannak néhányan, akik emlékeznek rá, hogy én minden évben milyen súlyos kritikával illettem azt, ahogyan a társadalmi szervezetek bizottságában a pénzosztás történt. Tettem ezt azért, mert azt tapasztaltam, hogy erősen pártpolitikai befolyás játszott döntő szerepet abban, hogy melyik szervezet hány forintot kapjon, hogy általában a nagy pártok - hadd nevezzem így - folyosói alkuja, megállapodása során dőlt el, még egyszer mondom, politikai befolyásoltság következ tében, hogy ki mennyi pénzt kapjon. Ebben a mechanizmusban mindig azok a szervezetek jártak rosszul, amelyek pártokhoz egyáltalán nem kötődnek, csak végezték a maguk által választott cél szerinti tevékenységet. Én tehát azok közé tartozom, akik szeretnék r adikálisan megreformálni a pénzosztás technikáját, ezért egyáltalán nem bántam, hogy elkerül ez az összeg a parlament hatásköréből. Jelenleg a költségvetés a Miniszterelnöki Hivatalban tünteti föl azt az összeget, amit korábban a parlament osztott. Hozzáta rtozik a történethez, hogy ez az összeg egy forinttal nem lett nagyobb, legfeljebb összevonható azzal a kerettel, amit a Miniszterelnöki Hivatalnál is meg lehet találni. (22.40) A kettő együtt nem éri el a 800 millió forintot. Ez pedig töredéke annak, amit a civil szervezetek akkor tudnának megszerezni, ha az 1 százalékot - azt az ominózus 1 százalékot, ami '96ban került bevezetésre - minden állampolgár elküldené valamelyik civil szervezetnek. Akkor több mint 4000 millió forint juthatna a civilek támogatás ára. Hogy hogyan történjen a pénz tényleges elosztása, abban súlyos vita van közöttünk jelenleg is. Én jobb technikát, mint az érintettek bevonását, nem tudok elképzelni. Hogy ez nem megy gördülékenyen, hogy ez nem egy harmonikus dolog lesz, hanem nagyon s úlyos konfliktusokkal terhelt vitatkozó folyamat, abban biztos vagyok. Vannak, akik arról tájékoztatnak, hogy az a folyamat, ami megindult egy ilyen civil önszerveződés érdekében, nagyon az elején tart, tehát félő odadobni a gyeplőt, hogy csináljatok ezzel a pénzzel, amit akartok, félő azt mondani, hogy kivonjuk magunkat ebből a pénzosztásból.
