Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
2763 Szentgotthárd, Pécs, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Mátészalka: ezek városnevek, bennük különféle egészségügyi intézményekkel, melyek mind szeretnének fejlődni. Értem én, ami elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy nem a fejezeti költségvetés az, ahonnan ezeket a támogatásokat várhatjuk. De jó lenne, ha a kormány nem formailag kezelné ezt a dolgot, hanem észlelné azokat az igényeket, amelyek országszerte megjelentek, megfogalmazódtak, ne megyszer a szocialista képviselők helyi választási programjában is. Tehát ne menjünk el egyszerűen olyan formában mellette, hogy ez címzett és céltámogatásba utalandó belügyminisztériumi, önkormányzati dolog, és az egészségügy mint tárca ebből kivonul. Érd eklődéssel hallgattam Jauernik képviselőtársam hozzáállását a karcagi kórházhoz, hiszen hivatkozott fölszólalása elején kislánya születésére, és azt mondta, hogy szívesen támogatja, majd a végén ennek az ellenkezőjét fejezte ki. Úgyhogy, kedves képviselőtá rsaim, új közmondás született: támogasson téged a Jauernik. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra Keller László, a Szocialista Párt képviselője következik. Öné a szó. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A karcagi kórház kapcsán nem nagyon akartam már szólni, de miután Surján képviselő úr megszólalt, most már nem tudom megállni, hogy ne beszéljünk arról, Varga Mihály képviselő úr milyen előirá nyzatról is beszélt. Ő nem a címzett támogatásról beszélt. Jellemző, hogy már elfelejtette, hogy pénzügyminiszter volt; mert ugyan címzett támogatásról szólt, de az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből hozta az előirányzatokat. Tekintettel arra, hogy az E gészségügyi Minisztérium beruházási előirányzatáról beszélt Varga Mihály képviselő úr, önnek, Surján képviselő úr, tudnia kell, elég sajátságos az, ha egy minisztérium fejezetébe egy város egészségügyi intézményének a beruházása kerül be. Ön pedig végképp tudja azt, hogy például Sopron város egészségügyi intézményére mekkora ráfordítást eszközölt a központi költségvetés. Azon is el kell gondolkodni, vajon értelmes dolog volte az, hogy az elmúlt négy évben még tovább finanszírozták a soproni egészségügyi in tézmény fejlesztését. Nem mintha arra nem lett volna szükség, de a többi várost megelőzve, kiemelten az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből biztosítottak forrásokat a beruházásra. Vajon értelmes dolog volte ez, Surján képviselő úr? Vajon értelmes dolog volte az, hogy miután már több mint 10 milliárd forintot a város egészségügyi intézményére ráfordítottak, az elmúlt négy évben folyamatosan az Egészségügyi Minisztérium fejezetében szerepelt a városi kórház beruházása, miközben mások százmilliárdos nagysá grendben várakoztak arra, hogy a címzett támogatásból fejlesztési forráshoz jussanak? Azt hiszem, erre a válasz az, hogy nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Éppen ezért... (Dr. Surján László: Rosszul hiszi!) Jó, képviselő úr, lejárt az idő, most nem tudjuk ezt megbeszélni. Majd újat kérek. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra Latorcai János, a Fidesz képviselője következik. Öné a szó. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy módosító javaslatról szeretnék néhány szót ejteni, ez a 770. szám alatt van. Útonútfélen azt hangoztatjuk, és teljes egészében így van, hogy tudásalapú társadalmat kell teremtenünk, hisz ha valami, akkor a tudá s fog legjobban fölértékelődni. Erre példaként - csak egész röviden, a két perc adta keretek között - elmondom, hogy nemrég látott napvilágot egy amerikai felmérés, mely egyszerűen úgy ítéli meg, hogy 2010re a
