Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
2720 DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy dolog az akarat, de a jóakarat sem lebecsülendő. Ez a bölcs mondás jutott eszembe, amikor hírét vettem , hogy az előterjesztő kész felülvizsgálni azt a kétségkívül hibás megközelítést, hogy a nagyvárosok tömegközlekedésének támogatásában nem vesz részt. Kész felülvizsgálni, de hogyan? Kész részt venni a BKV és a főváros veszteségeinek finanszírozásában, de hallgat a nagyvárosokkal kapcsolatban. Ez diszkrimináció, politikai diszkrimináció. A főváros gondjai fontosak, Debrecené, Szegedé, Miskolcé nem. A fővárosi polgár fontos, a győri, a szombathelyi és a zalaegerszegi nem. Vagy talán az nem is polgár? A BKV m egsegítése fontos, a Volánvállalatoké nem. Vannak egyenlők és vannak egyenlőtlenebbek. Pedig a helyi tömegközlekedés mindenütt veszteséges. 10 és 100 millió között van az az összeg, amit évente veszteségfinanszírozás címén a helyi önkormányzatoknak kell á llniuk. Mi a helyzet manapság? Az önkormányzaté az ármegállapító szerep, ha azonban a megállapított díj nem tetszik a Pénzügyminisztériumnak, jogkörénél fogva megváltoztatja. A veszteséget azonban minden esetben az önkormányzatok nyakába varrják. Ezen a ti sztességesnek nehezen nevezhető szabályozáson változtatni kell. Míg azonban ez megtörténik, addig a központi költségvetésnek kell kezelni a problémát; nem homályos indokokkal kicsippenteni egyet, Budapestet, hanem valamennyit jól kimunkált normatívák alapj án, nem diszkriminatív módon. Nem szabad folyást engedni annak a pletykának, hogy azért rakták tele baloldali politikusokkal a közlekedési vállalatok igazgatótanácsait és felügyelőbizottságait, hogy előkészítsék a cégek privatizációját. Ne egymá s ellen hangoljuk Budapest (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a vidék magyarságát, hanem kezeljük együtt a tömegközlekedési vállalatok gondját! Figyelmükbe ajánlok egy másik bölcs mondást: jót nehéz cselekedni, de ha az em ber valami rosszat akar tenni, az rendszeresen túlságosan is jól sikerül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy a két percet tartsák be! Márton Attila képviselő úrnak ado m meg a szót, szintén két percben, FideszMagyar Polgári Párt. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Zoltán képviselő úrnak csak annyit mondanék a felszólalásához, hogy amennyiben önök ezt a szöveget így értelmezik, akkor hatványozottan igaz az, hogy a 3 milliárd forint semmire nem lesz elég, mert alsó hangon 80 milliárd forint szükségeltetne az önkormányzatoknak. Az ajánlás 1162. pontjához kapcsolódóan szeretnék most néhány gondolatot elmondani, ami az önkormányzatokhoz kapcsolódik ugyan , de valójában mégis legjobban az ott élőket és a szülőket fogja érinteni. Ez pedig az a módosítás, amelyet önök most betettek a beterjesztett törvényjavaslatba, az önkormányzatokat érintő gyermekétkeztetési normatívákat illetően. Mi úgy gondoljuk - és a g azdasági bizottságban, amikor szavaztunk a módosító indítványokról, legalább is elgondolkodtatta kormánypárti képviselőtársaimat is , bizonybizony nem biztos, hogy jó és helyes eljárás az, ha az önkormányzati étkeztetési normatívákat ezentúl csakis és ki zárólag a gyermekvédelmi törvény 148. § (5) bekezdése alapján, tehát a hátrányos helyzetű gyermekek után fogják megkapni az önkormányzatok. Hiszen ebben az esetben mindazon gyermekek, akik egyébként idáig valamiféle támogatásban részesültek a normatíván ke resztül, igencsak kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, mert a szülőknek a teljes térítési díjat meg kell majd fizetniük. Nem tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaim gondolkodtake ezen, hiszen a bizottságban elhangzott, hogy módosító indítványt adott esetben - akár még bizottsági formában is - ők is szívesen
