Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár:
2500 oktatási tárca költségvetéséből levesszük, így is 18,4 milliárd forint többlet jelentkezik a tavalyi évhez képest az oktatási költségvetésben. Gondolom, hogy mind azok, akiknek az oktatás szívügyük, ezt örömmel fogadják és elismerik. Ez tegnap is így volt, és gondolom, tegnap óta nem történt olyan változás, hogy ebben az önök véleménye lényegesen módosult volna. Elhangzott több olyan mondat, például Pósán képviselő úrtól - figyelemmel hallgattam , hogy hamar elfelejtik. Jó mondat, én is mondok valamit, például hogy az önök programjában szó szerint a következő szerepelt: "2006ig a pedagógusok átlagbére érje el az akkori nemzetgazdasági átlag 125 százalékát." Tehát a mikor ezeket a kritikus megjegyzéseket megfogalmazzák - egyébként helyes, hogy megfogalmazzák , tisztelettel kérem önöket, hogy nézzenek önmagukba meg néha saját programjukba, és ehhez mérten tegyék meg a megjegyzéseiket is. Mint ahogy hasonlóan... (Köröm i Attila közbeszólása.) Azt gondolom, hogy az oktatás ügye érdemel annyi méltányosságot, hogy legalább ebben a témakörben ne bekiabálásokkal próbáljuk meg egymást meggyőzni. Én is szívesen hallgattam önt, gondolom, elvárhatom, hogy ezt a néhány percet ön i s tartsa tiszteletben. Volt egy népi kezdeményezés, amelyet majd' negyedmillió ember írt alá ebben az országban. Amennyiben ez a népi kezdeményezés megvalósul, jelentem, 39,9 százalékos bruttó átlagos pedagógusbérnövekedés lett volna. Ezt írta alá valamiv el kevesebb, mint negyedmillió ember. Ehhez képest a kormány átlagosan 50 százalékos béremelést valósított meg. Tisztelettel kérem, minthogy ezt közösen vallottuk, továbbra is ennek a közös eredménynek a belátását! Érdemes talán arról is gondolkodni, hogy a pedagógusbéremelésnek milyen hatása van - nem milyen hatása lesz , amiről ténylegesen be tudunk számolni. Tessék megnézni néha a parlamentből kimozdulva az iskolákat: az iskolákban olyan álláshelyekre, ahová idáig szakképzett munkaerő kimondottan egzis ztenciális okokból nem ment és nem jelentkezett, most két vagy három szakképzett, arra a szakra jogosult, kvalifikált munkaerő jelentkezik. Illetve az a koncepcionális cél, hogy megakadályozzuk a már tapasztalatot szerzett kollégák pályaelhagyását, ez szin tén megtörtént vagy legalábbis minimálisra csökkent, ami azt gondolom, mindannyiunk, a Magyar Köztársaság számára előrelépés és érdem. Ami pedig az esélykülönbségek csökkentését és az esélyegyenlőség megteremtését jelzi: nem szívesen használom az esélyegye nlőség kifejezést, mert ez hosszú távon egy nagyon helyes és pozitív cél, és éljünk a valóságban és a mai Magyarországon; én az esélykülönbségek mérséklését tartom reálisnak. Tisztelettel kérem, hogy ezt a reális célt próbáljuk közösen megvalósítani. Aki ú gy gondolja, hogy ez a költségvetés a kistelepülések tekintetében a Ceauşescuféle faluromboláshoz hasonítható, az vagy nem ebben az országban él, vagy rosszhiszemű, és ezt ki kell mondanom. A kormány nevében visszautasítom és a leghatározottabban kikérem magamnak, magunknak ezt a megközelítést, amely egy 31 százalékos költségvetésnövekedés esetén ezt az oktatási költségvetést bármilyen részletében, bármilyen pontjában, bármilyen szegletében, részleteiben vagy koncepcionálisan a Ceauşescuféle politikához hasonlítja! Nemcsak rendszerszemléletű különbség, hanem valóban azt kell mondanom, hogy méltatlan és hazug dolog ez, nem való egy ilyen jellegű költségvetés, éppen az oktatás területének a vitájába, és ezt tisztelettel kérem a továbbiakban is megérteni. Na gy különbséget látok egy ilyesfajta érvelés, ami azt gondolom, hogy elrugaszkodik a valóságtól, és egy olyasfajta érvelés és nemes vita között, mint amit például tegnapi Pokorni Zoltánnal folytattunk. Én nagy híve vagyok a vitának az oktatás ügyében is. (1 1.30) Az a vita, az a hangnem méltó e Ház szelleméhez és a magyar oktatásügyhöz, ez az elhangzott mondat, a Ceauşescuval való összehasonlítás pedig, azt gondolom, méltatlan, hazug és nem való egy ilyen jellegű rendszerhez és egy ilyen jellegű szemlélethez, mint amit ez a költségvetés kifejez.
