Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2496 Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekl er Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője. (11.10) KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a miniszter úr által elmondottak fényében szeretnék néhá ny gondolattal reagálni arra, amit Bánki Erik képviselő úr az elmúlt néhány percben elmondott. Tisztelt Képviselő Úr! Ön a hátrányos helyzetű térségekről beszélt, hogy ott mit jelentett a minimálbér emelése. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A vidékről bes zéltünk!) . Mennyivel elegánsabb lett volna, tisztelt képviselő úr, ha az akkori terhekhez a kormányzat is hozzájárult volna, például a járulékok és a terhek csökkentésével úgy, ahogy ezt a mostani kormányzat tette. Amikor eltöröltük a minimálbér adóját, ak kor azzal azt értük el, hogy a vállalkozások terhei nem növekedtek, de a munkavállalók zsebében jelentős, hatezer forintot is meghaladó mértékű jövedelem maradt. De ugyanaz, amit a miniszter úr már kifejtett, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői szféráb an elért vagy végrehajtott béremelés milyen jelentős hatással van a hátrányos helyzetű térségekben élő és dolgozó pedagógustársadalomra, akikről tudjuk azt, hogy milyen hihetetlen nehéz körülmények között dolgoznak és látják el a feladatukat, úgy gondolom, erre a lépésre feltétlenül szükség volt. De sorolhatnám azokat a lépéseket, amelyek szintén ezen elmaradott térségekben élő emberek életét tették könnyűvé vagy könnyebbé. Ilyen a családtámogatási rendszer növelése, az arra fordított források növelése, a n yugdíjastársadalomnál a nyugdíjak emelése, illetve a 13. havi nyugdíj bevezetésének első lépése, amelyet ez a kormányzat már megtett. De beszélhetünk arról a számítástechnikai fejlesztési programról, amelyről itt a miniszter úr beszélt, ami szintén a hátr ányos helyzetű térségekben jelent jelentős előrelépést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fid esz) : Köszönöm szépen. Szeretnék visszatérni ahhoz a témához, amit Magyar Bálint úr felvetett, nevezetesen az oktatásügyhöz. Konkrétan beszélt arról, hogy az esélykiegyenlítés, a társadalmi különbségek csökkentése milyen fontos, a kormányprogram is és a mo stani költségvetés is ezt tükrözi. Nos, ennek ismeretében nehezen tudom értelmezni a következőket. A tanulási nehézségekkel küzdők kiegészítő normatív támogatása egy forinttal nem nő; nyilván mindez csak azért, hogy az esélyek kiegyenlítődjenek. Jóllehet, a kormányprogramban a következő olvasható: "olyan rendszert dolgozunk ki, amely anyagilag is érdekeltté teszi az intézményeket és a pedagógusokat a hátrányos helyzetű gyermekek differenciált, személyhez igazodó nevelésében, oktatásában", a költségvetésben ez a kormányprogrampasszus valahogyan nem köszön vissza. A cigány tanulók magyar nyelven folyó kisebbségi oktatásához fele normatíva jár. Ez azért érdekes számomra, mert akkor ez azt jelenti, hogy a kormányban önök nem tudják azt, hogy a cigányságnak csak kis hányada beszél valamilyen cigány nyelven, és a többsége a magyart vallja anyanyelvének. Innentől kezdve ezt mondhatnánk akár hátrányos megkülönböztetésnek is. A bejáró gyermekek után járó kiegészítő támogatás egy forinttal nem nő. Hát, hol van itt, ké rem szépen akkor a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló elhatározott szándék? Lehetne ezeket folytatni. Ezek kiragadott példák annak érzékeltetésére, hogy önök vizet prédikálnak, és bort isznak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból. )
