Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
2448 törvény vagy miniszteri rendelet már azzal foglalkozik, hogy a Nemzeti Földalapnak felajánlott, osztatlan közösben lévő földeket viszont el kell különíteni, önálló helyrajzi számmal kell ellátni, hogy azért a későbbiekben értékesíthetőek le gyenek. Ez azért mégiscsak kettős: akinek most tulajdonában van a föld, azt nem lehet, azt megakadályozza a kormánytöbbség, akik el akarják adni és majd új tulajdonosaik lesznek, akik nem is versenytárgyalással, hanem pályázat útján fognak hozzájutni, ezek et a földterületeket viszont az osztatlan közösből ki lehet majd méretni, vagy legalábbis a törvénytervezet ezt segíti. Érdekes fejlemény az agráriumban az is, amelyet adósságkonszolidációnak neveznek. Mondják, hogy szektorsemlegesen történt ez a dolog. Va lójában így van ez, hogy az egyéni vállalkozók, kis- és középüzemek, integrátori hitelek, áruhitelek bizonyos formái beleesnek az adósságkonszolidációba, egészen 300 millió forintig lehet egy üzemnek e területen hitele. Azért mégis azt kell mondanom, hogy ez a gondolkodás - amely már nem első esetben fordul elő a magyar gazdaságban, hiszen már többször volt adósságkonszolidáció - hátbaszúrása azoknak a gazdálkodóknak, gazdálkodó szervezeteknek, kicsiknek és nagy társas vállalkozásoknak, akiknek nincs nagy f orgóeszközhitelük. Azoknak ez az intézkedés egyenes hátbaszúrás, hiszen aki reálisan méri fel, a gazdasági lehetőségeknek megfelelően, hogy meddig nyújtózkodik a forgóeszközhitelek felvételében, illetve ehelyett inkább tartós beruházásokhoz igényel hitelt , ez azért nem egy jó dolog. Tehát azok a gazdálkodók, akik kevés hitellel működnek - ezt a kevés hitelt a gazdálkodásukhoz viszonyítva értem , vagy pedig egyáltalán nem vesznek fel hitelt vagy csak nagyon minimálisat, bizony hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezt nem tartom egy jó megoldásnak, hiszen ez továbbra is arra ösztönzi az agráriumban dolgozókat, különösen azokat, akik nem generációs kapcsolatokból, hanem: választástól választásig vagyok a részvénytársaság vagy a szövetkezet elnöke, nem baj, utánam a vízözön, akármennyi hitelt fel lehet venni... Ez nem jó üzenet a magyar gazdaság számára, és főleg nem az agrárium számára. Fontos és nagyon nagy üzenettel bírnak azok a kiszólások, amelyek azt mondják, hogy az agrárium esetében a hitelelengedés nagyon fon tos abból a szempontból, hogy jobb lesz ezeknek a gazdaságoknak a tőkevonzó képessége. Pásztohy képviselőtársam, ha nem jól idézem, majd biztosan fog reflektálni erre a dologra. Ez azért mit jelent? Értékesíteni akarjuk a részvénytársaságokat, tőkét akarun k bevonni, azért mégiscsak akarunk valamit e vonatkozásban. Ahhoz, hogy a tőke számára vonzó legyen a magyar mezőgazdasági nagyüzem, ehhez biztosítani kell, hogy az osztatlan közös földtulajdonokhoz ne tudjanak hozzájutni az emberek, ehhez biztosítani kell mindenféleképpen azt, hogy előbérleti joga legyen, hiszen ezek a tőkebefektetők külföldiek lesznek. Van már rá egyébként példa, hogy külföldiek megvásároltak állami földet bérlő kft.t százszázalékosan, és nagyon nagy haszonnal, tízszeres haszonnal ahhoz képest, amennyiért privatizálták ezt az állami gazdasági területet. Miért? Azért, mert földbérleti joguk van ezeknek a társaságoknak, és a bérlőből valamikor a történelem folyamán azért még lehet tulajdonos is. Tehát rossznak ítélem meg az ilyen kijelentés eket. Miniszterelnök úrnak is vannak erre vonatkozóan halvány sejtelmekkel bíró üzenetei, hogy meg fog oldódni a mezőgazdaság helyzete. Úgy látom, hogy itt egy nagy és szisztematikusan felépített terv mentén mégiscsak ki akarjuk ajánlani nem a földet, hane m azokat a lehetőségeket, amelyek kapcsán a későbbiekben földhöz lehet jutni, majd amikor ezek a tilalmi időszakok lejárnak. E véleményhez képest már csak Orosz képviselőtársam véleménye volt egy kicsit mellbevágó, amikor bizottsági ülésen azt mondta az ag rárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény kapcsán, hogy ha megkapnánk azokat a támogatási lehetőségeket, nem is tudná az agrárgazdaság felhasználni. Azt hiszem, hogy az ilyen véleményt lakótelepi véleménynek lehet nyilvánítani, nem pedig olyan ember vélemén yének, aki az agrárgazdasághoz egy kicsit közelebb van.
