Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
2400 támogatná olyan mértékben ezeket a településeket, ahol nem kéne. De nem lehet kiemelni a mostani rendszerből ezt a problémahalmazt sem, mert különben összedől a rendszer. Szükség van azokra a forrásokra, amely ek itt most megtermelődnek. Ugyanilyen problémahalmaz a nagyvárosok tömegközlekedési problémája a fővárosban és az egyéb városokban. Részben azért, mert az elmúlt években politikai kérdést csinált abból az előző kormány, hogy nem lehetett hozzányúlni - vag y nem olyan mértékben - a közlekedési tarifák változásához, mint ahogy szükség lett volna, vagy ahogy a piac és az áremelkedés ezt diktálta volna. Ennek következménye az, hogy például a BKV 35 milliárdos problémával rendelkezik. De ugyanekkora, arányaiban hasonló problémákkal jelentkeznek a helyi közlekedési vállalatok Pécsett, Szegeden, Debrecenben és a többi városban is; és sorolhatnám azokat a problémákat, amelyek most itt, a költségvetés vitájában ugyanúgy törnek felszínre, mint az előző évben, az azt m egelőző évben. A szereposztás változik: egy évvel ezelőtt önök mondták, hogy erre meg arra ezért meg azért nincsen pénz, vagy mik a prioritások. Most természetesen ez a szerep megváltozott, és a kormánypárti képviselőknek kell azt mondani, hogy értjük a fe lvetéseket, értjük a problémákat, látjuk is a problémákat, viszont - és erről nagyon sok hozzászóló beszélt az elején - a költségvetés sarokpontjain nem kívánunk változtatni. Nem kívánunk változtatni a hiány mértékén, és természetesen a számítási egyéb ala pokon sem tudunk változtatni. Arról lehet vitákat folytatni, amit az előbb egyik fideszes képviselőtársam elmondott, hogy az infláció mértéke vagy a gazdasági növekedés mekkora lesz. Tervezők megtervezték, kiszámolták. Remélhetőleg ezek korrekt számítások voltak. Tehát összefoglalva: egyrészt az önkormányzati rendszer, finanszírozási rendszer reformra szorul; másrészt az önkormányzatok lényegesen több pénzhez jutnak ebben az évben, mint a tavalyi évben összességében. A nonszensz ebben a dologban, hogy ez a lényegesen több pénz most itt hiányként jelentkezik, azért, mert hál' istennek emeltük azoknak az embereknek a bérét, akik az önkormányzati szférában dolgoznak, és akik rászorultak erre a béremelésre hosszú évek óta. Ezt önök is támogatták, ahogy mi is tám ogattuk, és szintén elhangzott már: ennek a fedezetét valahonnan elő kell teremteni. Még egyszer szeretném megerősíteni: az SZDSZ frakciója egyetlen prioritási kört nevezett meg, ez a Belügyminisztériumhoz tartozó önkormányzati szfé ra, illetve a rendőrség problémahalmazának a rendezése. Amennyiben találunk szabad forrásokat a nagyon kifeszített költségvetésben, ezeket mind erre a területre kívánjuk csoportosítani. De azt mindenképpen meg kell ígérnünk és meg is ígérjük, hogy a bérnöv ekmény fedezetét minden önkormányzat számára biztosítani fogjuk, mégpedig normatív módszerekkel, a következő évben. Tehát azért, mert valahol többen dolgoznak egyegy intézményben, illetve egyegy településen, nem érheti hátrány őket, illetve azt a települ ést és az ott lakókat, hogy ezt a saját kárukra kell kigazdálkodniuk. A másik terület, amiről röviden beszélni szerettem volna, a területfejlesztés témaköre, ami nagyon szorosan összefügg az önkormányzati rendszerrel, és amiről eddig itt nem sokat hallotta m. Lehet, hogy éppen akkor beszélt róla valaki, amikor nem voltam itt, bár a múlt éjszaka is itt ültem, és ma is elég sok időt töltöttem a teremben. Nagyon szoros az összefüggés, tudja mindenki, nemcsak azért, mert a szereplők ugyanazok, tehát a polgármest erek, megyei közgyűlési elnökök szereplői a kistérségi társulásoknak, a megyei területfejlesztési tanácsoknak, illetve a regionális területfejlesztési tanácsoknak, hanem azért is, mert ez a forrástömeg is beletartozik az önkormányzati költségvetésbe. Ez az a tömeg, amivel fejleszteni lehet, és ami a fejlesztési célokat szolgálja elsősorban. Én nagyon örülök neki, hogy a költségvetésben nagyon sok területen kiemelten foglalkozunk a hátrányos helyzetű térségekkel, és azon belül is azokkal, akik a leghátrányos abbak az országban. Egy korábbi számítás szerint 42 ilyen kistérség van az ország különböző részein. Ebből a 42ből 28 tartozik azokba a megyékbe, amelyek szintén hátrányosak a GDPszámítások tekintetében; 14 kistérség kimaradt. Ez mindjárt egy olyan probl éma, amire szeretném felhívni a figyelmüket, a kormánypárti képviselők figyelmét is, amit szerintem orvosolni kell.
