Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2388 százalék fölé emelkedett, 5,1 százalék volt, s bár a következő negyedévben ez a növekedési ütem rendkívül csekéllyé vált, sokan egy úgynevezett újabb merülésről beszélnek a végső időszak, tehát az újabb fellendülés előtt, mégis látni lehet, hogy ez a fajta dekonjunktúra, amely közel állt ugyan a recesszióhoz, de mégsem volt teljesen az, a vége f elé közeledik. Azt is el kell ismerni, hogy 2003ra vonatkozóan az Európai Unió ma már nem annyira optimista előrejelzést ad, mint ahogy ezt néhány hónappal korábban tette, azonban 2004re a fellendülés mindenképpen az Európai Unióban is érzékelhető lesz, ha pedig a dekonjunktúra a vége felé közeledik, abban az esetben indokoltan lehetünk viszonylag optimisták. Nem olyan optimisták, hogy 6 százalék feletti növekedésről beszélünk, mint amit a Fideszkormányzat előfeltételezett 2000 szeptemberében 2003ra, az onban annyira optimisták igen, hogy 44,5 százalékos növekedést elérhetőnek vélünk. Hozzá kell tennem, hogy persze előfordulhat, hogy a növekedés üteme csak 3,8 vagy 3,9 százalék lesz. Az az óriási diszkrepancia az előirányzat és a valóság között azonban s emmiképpen nem lesz jellemző, amint ez az előző kormányzati időszakban érzékelhető volt. Nagyon röviden kitérnék még egy makroökonómiai adatra, ez a reálbérek növekedése, egyszerűen azért, mert 3 százalékos bruttó növekedésről beszélnek kitartóan fideszes képviselőtársaim, amikor ha fellapoznák a mostani törvényjavaslat - ha jól látom - 342. oldalát, és megnéznék annak az utolsó sorát, akkor világosan láthatnák, hogy az egy keresőre jutó reálbérnövekedés - ez persze előirányzat és még nem valóság - 67 szá zalék. Azt is világosan meg lehet érteni, hogy honnan ered ez a 67 százalék: döntően az ez évi 50 százalékos emelés áthúzódó hatásából. A közszférában 17 százalékos, míg a versenyszférában 34,5 százalékos reálbérnövekedés várható. Ha megnézzük azt is, h ogy a közszféra foglalkoztatja, mondjuk, az összes foglalkoztatott egyötödét, pontosan körülbelül 20,9 százalékát és 80 százalék körüli a foglalkoztatási arány az összfoglalkoztatotthoz képest a versenyszférában, akkor pillanatok alatt egy egyszerű matemat ikai művelettel kideríthető, hogy 6,5 százalék lesz a reálbérek várható növekedése 2003ra, tehát semmiképpen nem 3 százalék nominálemelkedés, amelyhez még az infláció is hozzájárul. Meg kell jegyeznem, nem beszélhetünk megszorító költségvetési politikáról akkor, ha ilyen reálbérnövekedést feltételezünk, még akkor sem, ha itt valójában az áthúzódó hatásnak is meghatározó szerepe van. Meg lehetett volna csinálni, hogy 2003. január 1jétől lépett volna életbe a közalkalmazotti illetményemelés, és abban az es etben valóban le lehetett volna a dicsőséget aratni, de a cél az volt, hogy minél előbb cselekedjen a kormány mindenkiért, ahogyan a kormányprogram egyébként ezt nagyon helyesen megjegyzi. Áttérnék az önkormányzati problematikára. Sisák képviselőtársam fig yelmét felhívnám arra, hogy nagyon jól ismerem azokat az adatokat, amelyeket ő említett, de vannak más adatok is. Mindenekelőtt azt jelezném, hogy az önkormányzatok ebben a helyzetben sok pénzt kaptak, de hogy egy ma divatos szlogennel válaszoljak a sokak által feltett kérdésre, talán nem is csak sok pénzt, hanem nagyon sok pénzt, de talán nem eleget. Tehát azt lehet mondani, hogy GDParányosan 2001ben a tényszámot tekintve az önkormányzati szféra egészének a részesedése a kiadásokból 12,8 százalék volt, a 2002es előirányzat 10,5 százalékot mutatott, ezzel szemben a 2003as előirányzat 12,73 százalékot. Tudjuk jól, a tényszám mindig jóval magasabb a saját bevételek túlteljesítése miatt, mint ami az előirányzatból kiolvasható, ebből tehát az következik, hog y a valóban nem könnyű helyzetben a költségvetési hiány valóban nagyon jelentős csökkentése mellett is az önkormányzati szféra nem járt annyira rosszul, mint ahogy ez Sisák képviselőtársam és még számos más felszólaló fejtegetéseiből kitűnt, legalábbis nem beszélhetünk Mohácsról. Persze, ha megnézzük az 19982002 közötti adatokat, amelyek elérhetőek az Állami Számvevőszék jelentésének a 125. oldalán, akkor láthatjuk, hogy Mohács talán egy kicsit korábban volt, nem 2003ban következik be. 1998ban még 1,5 százalék volt az előző kormány döntése és az akkori parlamenti többség álláspontja eredményeként is az szja plusz az állami támogatások együttes összegének a reálértéknövekménye. Nem egy nagy összeg, de a korábbi időszakokhoz képest ez va lamiféle
