Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2277 (9.03 óra - Elnök: Harrach Péter Jegyzők: Nagy Nóra és Vincze László) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mu nkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 19. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Nagy Nóra és Vincze László jegyzők lesznek segítségemre. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet alapján tárgysorozatbavételre, illetve ajánlás készítésére az Országgyűlés elnöke kijelölte a bizottságokat. Az érdeklődők a bizottsági főosztályon, a főemelet 2. számú szobában kapnak tájékoztatást. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Tiszte lt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr, az MDF képviselőcsoportjából, "Európai integráció, magyar integráció" címmel. Képviselő úré a szó. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köztudott, hogy elkészült az Európai Bizottság 2002. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé. Az éves jelentés és a stratégiai dokumentum megnyitja az utat az Unióba való belépésünkhöz. Lehetett arról is érte sülni, hogy elkészült a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény kormányzati módosítójavaslatcsomagja. Az azonban még egyelőre nem hír, bár tény, hogy elkészült és az Európa Tanács jogi bizottsága elé került a többször átdolgozott raportőri jel entés erről a törvényünkről. Ennek szövege továbbra is torz képet fest a helyzetről, így nem tesz összehasonlítást a különböző államok hasonló intézkedései között, hanem csak a mi törvényünkkel foglalkozik. Úgy tünteti fel, mintha mindegyik szomszédunk ell enezné. A határozati javaslatában szerepel, hogy pusztán a nemzet fogalmának szerepeltetésével törvényünk lebegteti az államhatárok kérdését. A magyar politika számára, tisztelt Ház, keserves tanulság, ha belső vitáinkat nemzetközi térre visszük ki, az ált alában nem segíti a kérdések megoldását. Külföldön nem a nagy testvér él, aki döntőbíró gyermetegen kezelt ügyeinkben. A Nyugat nem igazságot tesz, hanem biztonságát keresi, érthető módon. A korábbi baloldali ellenzéknek az a vádja, hogy a hétből előbb csa k egy, majd két szomszédos ország vezetői azért ellenzik e törvényünket, mert nem lett előre egyeztetve velük, termékeny talajra hullott, és most az új kormány előtt áll a feladat, hogy egyezzék meg a szomszédokkal, azokkal is, akiknek sok évtizedes politi kája a magyar kisebbség beolvasztását szolgálta, akik számára a határon túl élők valóban túlélők csupán. Ha pedig most intézkedéseket teszünk a magyarság szülőföldjén való megőrzésének segítésére, azt az ellenséges érzelmű politikusok nagy igyekezettel pró bálják jogtalan előnynek, diszkriminációnak minősíteni. Így keveredik össze a két fogalom: asszimiláció és antidiszkrimináció. Ez azt jelenti, hogy a tettes kiált rendőrért. Ez a küzdelmünk egyébként része annak, amit egyúttal minden európai nemzeti kisebb ség életlehetőségéért folytatunk. El kell érnünk ugyanis, hogy az EBESZ, az ENSZ és az Európa Tanács után az Európai Unió is fejlesszen ki hatékony eljárásokat a kisebbségek védelmére, mert tudjuk, hogy az Európai Parlament e tárgyban hozott határozatai ne m kötelező jellegűek, ezért nem is hatékonyak. A kisebbségvédelem nem része az acquisnak sem. Elgondolkoztató azoknak az erőfeszítéseknek a kudarca is, amelyek az alapvető jogok chartájába egy kisebbségi tárgyú bekezdés beillesztését igényelték. Éppen ezé rt legutóbb a konvent második munkacsoportjának tagjaként
