Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
2213 nem fiatalpárti a jelenlegi kormány, beigazolódott a jelenlegi költségvetési javaslatban is, és nemcsak a lakásügyi fejezetnél, amiről nem beszélnék többet, hiszen ezt a képviselőtársam megtette, hanem többek között az újonnan létrehozott vagy inkább átalakított Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetében is ez a kevésbé fiatalpártiság kifejeződött. Én azt szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimtól, fiatal é s fiatalpárti kormánypárti képviselőtársaimtól is, hogy majd az ezen fejezetekhez benyújtott módosító indítványainkat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. A kö vetkező felszólaló Toller László képviselő úr, az MSZPfrakcióból. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Most nem a kétperces hozzászólások keretében és meglepő módon nem is az önkormányzati fejezethez kívánok szólni, hanem olyan fejezetekhe z, amelyek általában a parlamentben nem szoktak az elmúlt tizenkét évben nagy vitát kiváltani, csak amikor éppen a fejezet valamiféle szabályozásáról van szó, akkor szokott nagyobb vagy nagyobb lendületű vita kialakulni, mintsem magáról a struktúráról vagy annak finanszírozásáról. Ez az igazságszolgáltatási fejezet, ezen belül is a bíróságok és az ügyészségek azok, amelyek, úgy gondolom, az elmúlt időszakban, tényleg nem lehet tudni, miért, talán nem volt kellő affinitás, vagy talán túl jól működtek a rends zerek, nem váltottak ki hatalmas izgalmat, amikor a költségvetésükről szó volt. Persze, ha ezt a látszólagos békét nézem és ha kicsit a szabályozásukkal kapcsolatos történetet nézem, nem ilyen egyértelmű a kép, és különösen nem ilyen egyértelmű a kép akkor , és itt kicsit visszaköszön az önkormányzatiság is, hiszen másik autonómiáról vagy autonómiákról van szó, ez mindenképpen az, hogy a feladat és a finanszírozás összhangja azért ezen a területen is mindig okoz némi problémát. Az első országgyűlési ciklusba n ez jelentősebben nem került elő, hiszen volt egy mechanikus alkalmazása a költségvetésnek, és maguk a szervezetek is inkább a saját belső életükkel, szabályozásukkal, létükkel és a személyi kérdéseikkel voltak elfoglalva az akkori kor körülményeinek megf elelő finanszírozásban, mintsem nagy ívű változások gondolata foglalkoztatta őket. A második országgyűlési ciklusban - nevezzük ezt a Hornkormány idejének - két hatás érte ezeket a szervezeteket. Az egyik egy nagymérvű megszorító intézkedéscsomag 1994199 6 között, azaz a reálértéken nem lehetett finanszírozni ezeket a területeket sem; és volt egy másik oldala, az előző tételezte is a folytatást, hiszen a másik fordulat az volt, hogy reform várt a magyar igazságszolgáltatásra, amely kettős kényszer alatt vo lt: volt egy gazdasági kényszer, és volt egy európai kényszer, azaz a bírósági és az ügyészi szervezetnek az európai megoldásait, szervezeti, strukturális és tartalmi megoldásait és ehhez kapcsolódóan a velük kapcsolatos anyagi és eljárási szabályok korsze rűsítését igényelte ez az időszak. Hozzá kell tennem, hogy amíg a szervezetátalakításban igen, addig a finanszírozásban csak némileg követő módon tudta ezt a rekonstrukciót, korszerűsítést az akkori kormányzat együtt a felekkel - és ezt nagyon fontos hangs úlyozni, hogy a résztvevőkkel együtt - megvalósítani. (19.40) Ez költségvetési szinten annyit jelentett, hogy a négyszintű igazgatás - négyszintű bíráskodás, bocsánat - alapvető feltételeit a kormány kialakította, és a táblabíróságokkal kapcsolatosan hozot t szabályokra úgy gondolta, hogy 199899ben a fedezetet biztosítani fogja. Erről volt egy országgyűlési kötelezettségvállalás is, ha jól emlékszem, 23 milliárd forint értékben. Ez a folyamat 19982002 között kissé megbicsaklott, akkor, amikor az anyagi j ogban az Országgyűlés hatalmas változásokat alkotott, akár a büntető törvénykezés, akár a büntetőeljárás területén, egyes törvényi tényállásokkal kapcsolatosan a végrehajtás feltételeit meg nem teremtve. Ugyanígy a polgári törvénykezés területén, ahol eszk öz- és létszámigényesebbé vált a bíráskodás,
