Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZITA KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2158 feladatokat jelenti. Itt álljunk meg egy pillanatra! A nemzeti fejlesztési tervről, illetve progr amról van szó. Néhány nappal ezelőtt egy sajtótájékoztatón a képviselőtársam, Font Sándor már kifejtette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan. A költségvetési vita során sem kerülhető meg, hogy erről is ejtsünk néhány szót. Tisztelt Ház! Amikor egy ilyen nagy horderejű döntéshez, mint az uniós csatlakozás, megteremtjük a feltételeket, gazdaságipénzügyi szempontokat is figyelembe véve minden döntésnek súlya van. Ezeket a döntéseket jól előkészített, átgondolt ter vezésnek kell megelőznie, és mi ezt vártuk a nemzeti fejlesztési tervtől és a költségvetéstervezettől. De sajnos nem ezt kaptuk. A nemzeti fejlesztési tervből hiányzik egy átgondolt stratégia, sokkal inkább azt mondhatjuk erre a nemzeti fejlesztési tervre , hogy egy összelapátolt kívánságlista. Nem érzékeljük a komolyabb szakmai előzményeket, a vizsgálatokat, hatásvizsgálatokat, tanulmányokat. Csak két említésre méltó kiragadott példa: az egyik a bérfelzárkózás kérdése. A kormány jövőre átlagosan 3 százalék os bérnövekedést lát megvalósíthatónak. Vajon elég lesz ez a versenyképes bérek biztosítására, ha tagok leszünk? Aligha. A regionalitás kérdése: a vidékfejlesztésben a városok fejlesztése kimarad, Budapest szerepe erősödik akkor, amikor a vidékfejlesztési regionális programokkal éppen az aránytalanságok kiegyenlítését kellene elősegíteniük. És sorolhatnánk tovább az észrevételeket. Az alapkérdés az, hogy milyen hosszú távon fenntartható növekedési pályában gondolkodhat az ország, és melyek ennek az alapössz efüggései. Ki kell választanunk az irányt, és ennek utána kell arra a kérdésre válaszolni, hogy hogyan segíthetné elő a mindenkori kormány és az Európai Unió e tervek megvalósulását. Az MDF álláspontja szerint a kormány és az ellenzék közös felelőssége, ho gy hazánk milyen gazdasági és milyen társadalmi, valamint morális állapotban csatlakozik a Közösséghez. Ehhez mérten kell vizsgálnunk az előttünk fekvő költségvetési tervezetet is. Tisztában vagyunk azzal, hogy szigorú fiskális, pénzügyi, gazdasági követel ményrendszernek kell megfelelni az uniós csatlakozásnál. Tisztában vagyunk azzal is, hogy bár a kormány programjában fejlődés- és esélyegyenlőségpártinak vallotta magát, le kell számolnunk egy illúzióval, mégpedig azzal, hogy soha nem tér vissza a megszor ító csomagok réme, a Bokroscsomag réme. Ez a költségvetés a megszorítások költségvetése. Sorrarendre visszaköszönnek azok a tendenciák, amelyek 1994ben, '95ben és '96ban jellemezték a büdzsét. (15.30) Pedig ha valamikor, akkor most valóban növekedési pályára állhat a gazdaság és növekedési pályára állhat az ország. Röviden néhány példa arra, hol látjuk jelentkezni, felbukkanni a megszorításokat. 2003ban az előcsatlakozási PHARE, ISPA, SAPARDprogramok, projektek keretében megvalósuló fejlesztések t ámogatják a csatlakozási folyamatot. Ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen az Unió többi tagországával, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a vidékfejlesztést és a mezőgazdaság versenyképessé tételét. Nem látjuk ebben a költségvetési tervezetben biz tosítottnak a célok eléréséhez szükséges forrásokat. A magyar mezőgazdaság versenyképes termelékenysége a családi gazdaságok versenyképességétől függ. A költségvetésnek jóval nagyobb összegeket kell biztosítania ahhoz, hogy ezek a kis- és középvállalkozáso k eredményesen tudják igénybe venni a forrásokat. A Magyar Demokrata Fórum a módosító javaslataival természetesen támogatni fogja ezek emelését. A családi gazdaságok a zálogát jelentik a vidék munkaerőmegtartó és eltartó képességének. Módosító javaslatain kkal ezt kívánjuk kifejezni. A SAPARDprogramokban való részvételünk sikere nagy részben ezen is múlik. A környezetvédelem és az infrastruktúra fejlesztése alapvető követelmény, ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon versenyképes, a befektetők számára vonzó legyen Magyarország. Ezért meglepő, hogy például az autópályaépítésre szánt összeg az előző évinek kisebb része, a tavalyi több mint 70 milliárddal szemben alig haladja meg az 50 milliárd forintot. Pedig az áruk és a szolgáltatások
