Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
2148 százalékkal csökkentek reálértékben a bérek. A javulás ’97ben, tehát még a Hornkormány idején k ezdődött kismértékben, ez gyorsult aztán fel az Orbánkormány idejében, ’98ban ugyancsak 3,5 százalék körül volt, ’99ben már 5,7 százalék, 2001re - ha emlékeznek rá, a zárszámadásnál - már 7,7 százalék volt a gyermekkedvezményekkel együtt számolva. Erre az évre 8 százalék fölött volt, és jövő évre olyan 7 százalék körül számolnak, bár ez nem teljesen világos, ha a költségvetésre támaszkodunk, hogy pontosan mivel is számolnak, hiszen a Foglalkoztatási Alap bevételeinek tervezésénél 7 százalékkal számolnak , a társadalombiztosítási járulékbefizetéseknél pedig 8,6 százalékkal. Jó, spongyát rá, maradjunk abban, hogy 8 százalék körüli bérnövekedéssel számolnak! Tekintve az idei egyszeri emeléseket, azt mondták ugyanis, ha visszaidézzük a kampányban elhangzottak at, hogy egyszeri bérkiegészítésre van szükség, és aztán pedig a folyamatos növekedésre annak érdekében, hogy valóban közeledjenek a bérek az EU átlagához. Nos, ha az egyszeri emelés hatásait megnézzük, akkor ez a 8 százalék lényegében azt jelenti, hogy nu lla béremelés lesz a közszférában, és reálbércsökkenés vagy maximum az inflációt elérő bérnövekedés a piaci szférában. Erre mondom azt, hogy megtorpanás. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a pénzügyminiszter úr egy korábbi kérdésre mit válaszolt, hogy 2004 és 2006 között 33 százalékos növekedést tart reálisnak, akkor mégiscsak azt kell mondanunk, hogy elindult egy emelkedés, voltak ennek százalékokban is, tényekben is, minimálbérben, életpályaprogramokban jelei, amelyek beindultak. Mindez most megtorpanni lát szik, és aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz 2004 és 2006 között. A tényekhez ez is hozzátartozik, mint ahogy a "félfordulat vissza" kifejezést használtam már egyszer a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban is. Azt nem lehet mondani, hogy méltánytalanul bá nnának a foglalkoztatáspolitikai tárcával a költségvetésben. Úgy tűnik, hogy ez a költségvetés tulajdonképpen tisztességesen kistafírozza a minisztériumot. A számokkal tehát önmagában nincsen probléma. Ami problémának tűnik, és ami komoly probléma, az a sz emlélet- és irányváltás, amely készülődik. Bizonyos értelemben ez a költségvetés ugyanis a készülődés költségvetése a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tekintetében. Valóban egy paradigmaváltás, egy koncepcióváltás van készülőben. Miért mon dom ezt? A polgári kormány idején a Munkaügyi Minisztérium helyett a foglalkoztatáspolitika és a munkaügyek átkerültek a Gazdasági Minisztériumhoz. Ennek a logikája az volt, hogy a korábbi szemlélet helyett, miszerint alapvetően szociális kérdésnek tekintj ük a foglalkoztatás kérdését, egy gazdasági tényező, a munkaerő problémáját állítottuk középpontjába, és magának a politikának, a gazdaságpolitikának is központi eleme a foglalkoztatás növelése, új munkahelyek teremtése volt. Ez motiválta az előző kormányt , amikor a Gazdasági Minisztériumhoz vitte a foglalkoztatáspolitikát. Nem példa nélküli egyébként, Svájcban régóta így van, Ausztriában 34 évvel ezelőtt történt meg, és legújabban - nem tudom, tudjáke - az önök által oly gyakran hivatkozott német szociál demokrata kormány, az új Schröderkormány tette meg ugyanezt a lépést, hogy miután gazdasági növekedésben érdekelt, a gazdaságpolitikához, a gazdaságpolitika irányításához közelebb vitte a foglalkoztatási és munkaügyeket, tehát megszüntette a Munkaügyi Min isztériumot, és betette a Gazdasági Minisztériumba. Maga tehát az a döntés, hogy visszaállítjuk a régi minisztériumi struktúrát, már jelzi, hogy egyfajta félfordulat történik visszafelé, ebben a tekintetben talán még több is. De ami a számokból kiolvasható , az ennél többet is ígér. Egyrészt vannak jó dolgok ebben a költségvetésben; ezt el kell ismerni, még akkor is, ha ennek jó néhány eleme tulajdonképpen folytatása a korábban elkezdett programoknak, itt az európai uniós programokra gondolok, úgy látom, hog y nagyon tisztességesen a társfinanszírozásból ránk származó kötelezettségeket tartalmazzák az összegek, sőt új programok is bekerültek. Ezeket a magunk részéről tulajdonképpen csak üdvözölni tudjuk. Ami viszont már szemléleti kérdés, hogy vajon lehete úg y foglalkoztatáspolitikáról gondolkodni, lehete úgy foglalkoztatáspolitikát tervezni, hogy ezt nem kötjük össze a gazdaságpolitikával, a gazdaság szereplőinek támogatásával egy olyan érzékeny időszakban, amikor
