Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
210 világos legyen számunkra, mindannyiunk számára, hogy túl kell lépnünk ezen a téves közhiedelmen vagy berögződésen a magyar közéletben, mármint amire az el őbb utaltam, hogy az átvilágítás, illetve a múlt megismerése csak a III/IIIas területre vonatkozna. Harmadrészt azzal is szembe kellett néznünk és szembe kell néznünk őszintén, hogy az iratok teljes körű megismerhetőségét nem helyettesítheti az átvilágítá s típusú eljárás. Az átvilágítás típusú eljárás mást jelent, és ez a törvényjavaslat, ami itt van előttünk, az egyik törvényjavaslat többek között arról szól, hogy a múlt megismerhetőségét sokkal szélesebb körben kell értelmeznünk, és eljött az ideje annak , hogy az eddigi szabályozáshoz képest jóval szabadabban, jóval nyíltabban, jóval nyitottabban és a nyilvánosság bevonásával történjen az adatok megismerése, történjen meg a történészek és a múlttal foglalkozók feltáró munkája, és kerüljön nyilvánosság elé mindaz, aminek a nyilvánosság elé kell kerülni. Hack Péter, akire már hivatkoztam, hogy különvéleményt írt a Sólyombizottság jelentéséhez, beszél arról a különvéleményében - és ezzel én nagyon egyetértek , hogy nemcsak a múltról szól ez a történet, hane m nagyon erősen szól a jelenről, hiszen a múlt megismerését, ahogy mondtam, szolgálja mindaz, ami előttünk van, de egyúttal a jelen kérdését is szolgálja, hiszen tudnunk kell azt, hogy a jelenben kik miért hoznak döntéseket, a döntéseik mögött milyen megfo ntolások állnak, milyen személyes életpályák, tragédiák, egykori élethelyzetek. És szolgálja a jövő érdekét is, ahogy ő fogalmazza, teljesen helyesen, ez a szabályozás azért, mert ha netán valaki a jövőben nem jogállami megoldásokhoz érezne vonzódást ebben az országban, akkor szembesüljön azzal, hogy ennek következményei lesznek és következményei vannak egy tisztességes jogállamban. Az a véleményem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok ráadásul jelentős fordulatot is jelentenek az eddigi szemléletmódban , ugyanis sajnos az elmúlt időszakban a törvényi szabályozás döntően a volt tisztek és ügynökök érdekeit tekintette és tartotta szem előtt, különböző megfontolások miatt. Az itteni javaslat alapvető áttörést hoz: itt az áldozatok szempontját hozza be a kép be jóval nagyobb erővel, és ezt mi döntő jelentőségűnek gondoljuk. Az a véleményem, hogy természetesen az áldozatok szempontjai jóval erősebbek, mint az egykori tisztek és ügynökök szempontjai; hozzátenném, természetesen mindezek jogállami keretek között, mert a jogállam normáinak mindenkire vonatkoznia kell. De nagyon lényeges a személetmód kérdése, hogy mit tekintünk kiindulópontnak, hogyan próbáljuk védeni, erősíteni az áldozatok pozícióját a saját helyzetük, egykori múltjuk, a szenvedéseik, hányattatása ik és mindazon retorziók megismerésével kapcsolatban, amit esetleg a pártállammal való konfliktus vagy konfrontáció révén elszenvedtek. A két törvényjavaslat, ami előttünk van, természetesen különböző. Az egyik alapvetően azzal foglalkozik, hogy a kutatók és maguk az áldozatok számára hozzáférhetővé tegye a dokumentumokat, természetesen - ahogy az előbb mondtam - jogállami keretek között. Ez az 541. számú törvényjavaslat. (14.00) A másik törvényjavaslat egy másfajta tárgykörre fókuszál. Ez a törvényjavaslat elsősorban azt tűzi ki célul, hogy előmozdítsa a közélet tisztaságát, megakadályozza a személyes és közérdekű adatokkal való visszaélést, és nyilvánosságra hozza a közélet szereplőinek a pártállami rendszer állambiztonsági szolgálataival való együttműködé sét. Ezek mindmind méltányolandó célok, azt gondolom, és emiatt az SZDSZ mind a két javaslatot fontosnak tartja és támogatja a parlamentben. Fontosnak tartjuk, hogy erről vitatkozzunk, minden jobbító szándékú, jogállami kereteket betartó és az előbb által am elmondott szempontoknak megfelelő módosító indítványt mi helyeselni tudunk, de a leghatározottabban amellett vagyunk, hogy ezekre a törvényekre szükség van, végre a múlttal való őszinte szembenézésnek eljött az ideje, és ezt el kell rendezni magunkban. Szeretnék a beszédem végén kitérni néhány vitás kérdésre, amely felmerül azóta, amióta az általam bevezetőben említett botrányok, kataklizmák megrázták a magyar közéletet. Ezek közül az egyik kérdés, amely rendszeresen előjön, hogy az ominózus iratok és ad atok nem maradtak fenn teljeskörűen, ezért kérdéses, hogy mennyire ismerhető meg valóban egy bizonyos szelete a múltnak
