Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
2086 költségvetésben. Ennek ellenére miniszter kollégáim megoldották, hogy 2003ban minden állami feladatra lehetőség szerint annyi pénz jusson, amennyit a feladat szakszerű ellátása igén yel - állami feladat pedig van bőven, tárcánként akár 1821féle feladatot is meg kell oldani. Pár szót az idei költségvetésről. A kétéves költségvetés megdőlt: megdőlt, mint eszme, mint a hosszú távú kiszámíthatóság jelképe, és megdőlt mint költségvetés. H a nem módosítottuk volna, ma nem jutna gyógyszertámogatásra, nem jutna gyógyítómegelőző ellátásra, és nem tudna például bért fizetni dolgozóinak a Magyar Államkincstár. A kétéves költségvetés megbukott, de ez hiába volt már látható 2001 végén, mégis az új kormányra maradt az a feladat, hogy kijavítsa. Az önök előtt fekvő dokumentum a "Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről" címet viseli, ezért mégis tizennyolc hónapról szól. (9.50) Hölgyeim és Uraim! Az én tisztemmé vált, hogy tájé koztassam önöket, a magyar állam az elmúlt két évben együttesen mintegy 500 milliárd forinttal költött többet, mint amennyit kimutatott idén a költségvetésében. Ezt a kiadási többletet most, ebben a költségvetésben kell elszámolni. Ezzel együtt 2002ben az államháztartás hiánya, rekordot döntve, a GDP több mint 8 százalékára emelkedett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek a kiadások jórészt egyszeri jellegűek, amiként egyszeri volt az új kormány néhány intézkedése is, így az állam normális, folyó köl tségeinek hiánya csak a GDP 5,7 százaléka. Ebből a helyzetből kellett kiindulnunk, amikor a 2003as költségvetést terveztük. A másik sarokkő Magyarország európai uniós csatlakozásának várható dátuma volt. A csatlakozás 2004re esik, ezért az ország középtá vú gazdaságpolitikai programjában szavunkat adtuk, hogy 2006ra az államháztartás hiányát a GDP 2 százalékára csökkentjük. Ez az a cél, amit el kell érnünk. Szeretném világossá tenni, hogy a deficit csökkentésére mindezek ellenére mégsem az európai uniós c satlakozás miatt van elsősorban szükség. Egy kicsi, nyitott gazdaságban az államháztartási hiány túlzott szintje főként két veszélyes következménnyel járhat: a külső egyensúly megbomlásával, illetve az államháztartás kiszorítási hatásának növekedésével, a reálkamatok megugrásával. Az elmúlt két év gazdaságpolitikájának eredményeképpen mind a két hatásnak látszanak jelei. Ez így nem mehet tovább. Egy stabil, hosszú távon is fenntartható gazdasági növekedés nem alapozható meg 15 százalékos reálfelértékelődéss el, a teljesítményektől elszakadó béremelésekkel vagy rekord szintű reálkamatokkal. Ezeket a káros következményeket nem lehet kivédeni, a költségvetésből egyedi alapon szétosztott vagy inkább osztogatott tízmilliárdokkal. Ezek csak aprópénzek a gazdaság al apvető folyamataihoz képest. A mi gazdaságpolitikánknak pontosan az a lényege, hogy a vállalkozások számára érdemi ügyekben segítsen a fejlődési lehetőségek javításával. Tisztelt Képviselők! Még egy dolgot kell világosan látnunk. Ha nem az EUcsatlakozás k apujában állnánk, akkor a gazdaságpolitikával szembeni hitelesség romlása miatt már 2003ban rákényszerülnénk egy gazdaságpolitikailag túlzott mértékű kiigazításra. Szerencsére, ma már nagyobb a mozgásterünk annál, hogy ez elkerülhetetlenné váljon, de ez n em jelenti azt, hogy bármekkora is lehet a hiány. Ha most nem lépnénk, akkor 20042005ben nagy árat kellene fizetnünk egy valódi, komolyan megszorító költségvetéssel. Az alternatívák világosak, a döntés felelősségével kell majd most szembenéznünk. Botorsá g lenne azonban, ha a deficit csökkentésében nem érvényesítenénk a fokozatosság elvét. Bizonyíték erre, hogy elődeim is ezt tették, amikor az előző kormány 2003ra 2,8 százalékos államháztartási deficitet vállalt ebben, a "Magyarország középtávú gazdaságpo litikai programja az uniós csatlakozás megalapozásához" címet viselő dokumentumban (Domokos László: Az irányelvek hol vannak?), Budapest, 2001. április. Talán "a szék határozza meg a tudatot" elv érvényesül, amikor az akkori kormánypártok ma ellenzékiként azért kardoskodnak, hogy a tervezett 4,5 százalékos jövő évi államháztartási hiányt emeljük fel 5 százalékra. Hangsúlyozom még egyszer, hogy alig több, mint egy évvel ezelőtt még 2,8 százalékról beszélt az előző kormány. E javaslat elfogadása
