Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - Az ülésnap megnyitása - Frakcióvezető megválasztásáról - Jegyzői megbízatásról történő lemondásról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2082 A megkérdezett jogalkalmazók 61 százaléka szerint a jogszabálynak nem sikerült és nem is sikerülhetett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elérni az általa legfontosabbnak tartott célt, a kábítószerfogyasztás és terjesztés visszaszorítását és megelőzését. Ennyit az eredményekről, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében megadom a szót Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár úrnak. Parancsoljon, öné a szó. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztel t Országgyűlés! Sajnos azt kell mondanom, hogy Gusztos Péter képviselő úrnak teljesen igaza van, amikor ilyen negatív megközelítésben vizsgálja az elmúlt évek drogpolitikáját Magyarországon. Az összes létező statisztikai adat, amely rendelkezésünkre áll, a zt igazolja, hogy helytelen lépés volt az a kriminálpolitikai elhatározás, amelyet a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán az előző kormányzat megtett. Kicsit olyan érzésünk lehet, ha elolvassuk azt a dokumentumot, amelyről a képviselő úr említést tett é s a büntető törvénykönyv hatályos szövegét, mintha nem is ugyanattól a kormánytól származna az előterjesztés, hiszen ennek az országgyűlési határozatnak, amelyet egyébként az Országgyűlés valóban nagy többséggel fogadott el, rögtön a 2. pontja egyértelműen kötelezővé teszi a kormány számára, hogy törvényelőkészítő és végrehajtó tevékenységében érvényesítse a programban elfogadott elveket és cselekvési célkitűzéseket, a kábítószerproblémára vonatkozó jogi szabályozás értékelését végezze el. Ez sajnálatos m ódon nem történt meg; nem történt meg, pedig éveken keresztül a statisztikai adatok egyre inkább, egyre egyértelműbben és világosan jelezték azt, hogy helytelen úton jár a kormányzat. Egyrészt a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének száma három év ala tt majdnem, sőt nemhogy majdnem, több mint duplájára emelkedett: 2068ról 4325re emelkedett az ilyen jellegű cselekmények aránya. Ez azt jelzi, hogy semmilyen hatékony eredménnyel nem tudott fellépni a kormányzat, pedig ebben a programban eléggé egyértelm űen az is szerepel - egyébként nagyon helyesen, tehát magának a programnak a célkitűzései számunkra a mai napig is elfogadhatók , hogy a drogprobléma kezelése egy sokdimenziós, kiegyensúlyozott és jól tagolt megközelítést igényel, melyben egyaránt helye v an a megelőzés, a kezelés, a kutatás, a munkahelyi programok, a bűnüldözés és még számos más terület hozzájárulásának. A kábítószerprobléma visszaszorítása különféle szakmák és területek együttes, összehangolt cselekvését kívánja meg, egyegy szakma a kér dés megoldását nem sajátíthatja ki és nem vállalhatja magára. Amikor a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán részben átdolgoztuk az ide vonatkozó törvényi tényállásokat, akkor jelentős mértékben az az elv vezérelt bennünket, hogy ennek a programnak a hel yes célkitűzéseit a büntetőjog területén is megpróbáljuk megvalósítani. Úgy gondoljuk, hogy a differenciált megítélés feltétlenül szükséges, a fogyasztók és a kereskedők megfelelő differenciáltságú megítélése, az alkalmi fogyasztók és a szenvedélybetegek j ól kivehető módon történő elkülönítése. Mi úgy gondoljuk, hogy az elterelésnek igenis lehetősége lehet az ügyek egy részében, de csak akkor, ha ennek az elterelésnek megvan az a szakmai értelme, hogy lehetőség szerint megelőzzük vele újabb hasonló cselekmé nyek elkövetését. Már csak azért is fontosnak tartjuk ezt, mert ilyen elterelő kezelésben 1998hoz képest az elmúlt egykét évben jelentősen kevesebben részesülhettek, és ráadásul azok az alkalmi fogyasztók, akiknek a tekintetében a legnagyobb a remény arr a, hogy egy megfelelő, differenciált kezeléssel a helyes útra, a kábítószerfüggőség alóli felmentésre lehessen bocsátani, azoknak közel 45 százalékkal csökkent az elterelési lehetősége, amely egyértelműen azt
