Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
208 És ebben a helyzetben találkozott a magyar közvélemény Medgyessy Péter ügyével, amikor kiderült az, hogy a miniszterelnök szttisztként annak idején az állambiztonsági szolgálatoknak dolgozott, a III/IIes ügyosztálynak. Majd folytatódott a történet. De meter Ervin képviselő úr részéről nyilván elszólás volt, amikor mindig ellenzéki képviselőnek aposztrofálta Mécs Imrét (Demeter Ervin: Igen, valóban elszólás volt.), hiszen az általa vezetett bizottságra gondolt. E bizottság munkája kapcsá n szembesült a közvélemény azzal, hogy nevek kerültek nyilvánosságra, és jó néhányan azok közül, akiknek a neve nyilvánosságra került, elismerték azt, hogy együttműködtek az állambiztonsági szervekkel különböző módon. Tehát a helyzet az, tisztelt képviselő úr, és mindenkinek mondom ezt, aki úgy érezte, nem világos az, hogy miért van előttünk ez az ügy; azért, mert ez az egész magyar közvéleményt érdekli, az egész magyar közvéleményt az elmúlt években megrázta, és világosan szembesített minket azzal, hogy va lami nincs rendben a szabályozással, valami nincs rendben ezek körül az iratok körül, nem tudtunk igazából szembenézni a múltunkkal, nem tudtuk letisztázni ezeket a kérdéseket. Máig is az a helyzet, hogy nehezen összerakható, indokolható, feltérképezhető i ndokok és szempontok alapján kerülnek ki iratok, és ezen iratok alapján kerülnek emberek olyan helyzetbe, amely sokszor méltánytalan helyzet, sokszor a leleplezés kínos helyzete, de mindenképpen olyan szituációk, amelyeket más keretek között és más formába n kellene ebben az országban elrendezni. Tehát itt baj van, elrendezetlen az egész kérdéskör, és ezért szükséges újra átgondolni azt, hogy az a törvényi szabályozás, amely Magyarországon megszületett ’94ben, ’96ban, 2000ben, 2001ben, az ismert módosítá sokkal együtt, alkalmas volte arra, hogy ezt a helyzetet kezelje. Nos, az én állításom az, hogy nem. Nem volt alkalmas arra, mert mindazok, amelyeket felsoroltam, sajnos ezek a tények azt mutatják, hogy nem tudtuk a múlt ügyeit elrendezni, nem tudtunk ezz el világosan szembenézni, nem tudtuk feltárni olyan mélységben a múltat, ahogy kellett, és nem tudtuk a közéletre ilyen módon ezeket a normákat áttranszformálni, megjeleníteni, azért, hogy a magyar közéletben érvényesüljenek olyan normák, olyan szabályok, amelyek mindenki számára elfogadhatóak, sőt tisztelhetőek. Ezért elengedhetetlen az, hogy megnézzük, hol volt a hiba, mit kell másként tenni, és hogyan tudunk korrigálni és javítani - hangsúlyozom - törvényi megoldásokkal. (13.50) Mert az a meggyőződésem, hogy a vizsgálóbizottságok működése hasznos és fontos egy parlamentben, de ezeket a kérdéseket nem a vizsgálóbizottságok fogják eldönteni, hanem a mindannyiunk által nyíltan megvitatott és remélhetőleg minél szélesebb körben elfogadott elvek, amelyeket a M agyar Országgyűlés a nagy nyilvánosság bevonásával alakít ki. Azt is szeretném megjegyezni, én itt hivatkoztam arra, hogy a közvélemény hogyan reagált ezekre az eseményekre, és bizony érdemes szembenéznünk azzal, hogy a közvéleményt ezek a kérdések érdekli k. Ugyan a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az embereknek kicsit - vulgárisan szólva - elegük van az úgynevezett ügynökkérdésből, ez nyilván így van, de a közvéleménykutatások nem teszik fel olyan finom módon ezt a kérdést, ahogy fel kell tenni, v agy fel kellene tenni, ha valóban az érdekelne minket, hogy az embereket érdeklie ez a téma. Hiszen a másik oldalról árulkodó az is, hogy ha bármilyen módon ez a kérdéskör előkerül, akkor az újságok címoldalán jelenik meg, minden sajtótermék azonnal legfő bb híradásában ad erről tudósítást, vagyis tudják azt, hogy bizony az embereket érdekli, és így lehet eladni ezeket a termékeket. Tehát sajnos komoly érdeklődésre tart számot; illetne nem is mondom azt, hogy sajnos, mert rendben van, az én véleményem szeri nt helyes, hogy komoly az érdeklődés ekörül, és nemcsak az érdeklődés miatt, hanem az általunk állított erkölcsi és politikai normák miatt is tisztánlátásra van szükség ezekben az ügyekben. S azt gondolom, a köztünk levő vitáktól függetlenül, hogy ki hogya n látja ezt a kérdést, hol tartja helytelennek az eddigi szabályozást, hol tartana helyesnek új szabályozást, az mindannyiunk meggyőződése, hogy jogállami megoldásokra van szükség e téren.
