Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám)
2070 nagy merészség ezt most fölvetni, de néhány nagyon egyszerű, ám alapvető gondolat felvillantására szükségünk van. Már az iskolás is tudja, h ogy az idő tagolt. A jelen, a múlt és a jövő azonban csak egyféle gyakorlati realitás. A mélyebb, lényegi igazság az, hogy az idő egységes folyamat. A jelen mindig múlttá válik, és máris jövő lesz belőle. Ez most azért fontos számunkra, hogy világossá válj ék: a jelen a mindenkori pillanat, a jövő pedig még nincsen jelen. Tehát az időben történtek igazán felismerhető és megismerhető tartalma a múlt. És ez mindenkivel így van, mindenkire igaz, bármely életkorra való tekintet nélkül. Tolsztoj zseniálisan igazo lja ezt nekünk. Mi már pontosan tudjuk, hogy mekkora történeti jelentősége volt a borogyinói ütközetnek. Aki azonban részt vett benne, erről semmit sem tudott. "Hol vagyunk?" - fogalmazódott meg a kérdés. "Talán valami borogyinói falunál" - hangzott a vála sz. Mit számít tehát az életkor? Aki átélt valamit, annak élményét a szubjektív emlékezet őrzi. Aki nem élt át valamit, mert például meg sem született, annak ugyanúgy ott van a múlt megismerésének lehetősége, mint ahogyan a szubjektív átélő is csak ezen az úton juthat az igazsághoz. Tehát az igazság a jelenben történik, de csak múltként, azaz az összefüggések mélységeiben és megvilágosodásával ismerhető fel. Aki közösségért dolgozik, annak tudnia kell, hogy a múltban felismert igazság adhatja meg azt a szil árd alapot, amelyet megőrizvemegszüntetve a jelenben haladni, fejlődni lehet. Aki megspórolja a múlt megismerését, az sohasem jut el az igazsághoz. Így a jelen cselekvéseiben is mindig félrecsúszik, mindig zsákutcába jut, legyen bárhány éves. Egy ismert h etilap legutóbbi számában egy jeles politikus azt mondta: a választások után, "a győzelem után, erőnk tudatában megbékélést kínálunk." De lehete erőből, erőtudattal megbékélést kínálni? Kínálni persze lehet, de az így kínált megbékélés elfogadására számít ani nem lehet. Csak a megismert igazság tudatában kínált megbékélés hozhat békét. Az igazság megismerése pedig minden életkor számára szükséges és rendelkezésre áll. Aki elhárítja magától, akár életkorra hivatkozva, a felelősséget, az a megismerés felelőss égéről mond le. Aki lemond a megismerés felelősségéről, az az igazságról mond le, és szükségszerűen rossz útra téved. A rossz út pedig rosszabb, mint ha el sem indulnánk. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, képviselő úr. Ilyenkor szo kás megkérdezni, hogy a kormány részéről kíváne valaki az elhangzottakra válaszolni, de a jegyző asszonyon kívül a kormányoldalról nincs jelen senki, a kormány részéről pedig végképp nincs. Úgyhogy ezzel a napirend utáni felszólalási kört lezárom. Az ülésnap bezárása ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! Az ülésnapot berekesztem. November 18án, hétfőn 9 órakor folytatjuk a munkánkat. Mindenkinek jó munkát kívánok a hét további részére. (Az ülés 18 ó ra 28 perckor ért véget.) 2002. november 18 (34. szám)
