Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2068 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Unióba igyekv ő Magyar Köztársaság alkotmányának módosítására szükség van. Most, amikor az ország népének és törvényhozóinak számottevő többsége kész végigjárni az EUkonform alkotmánymódosítás útját, óvakodni kell azoktól a buktatóktól, amelyekre a józan ész és a valós ághű névhasználat megfontolásai figyelmeztetnek. Valójában az 1949. évi XX. törvény nem a Magyar Köztársaság alkotmányáról szól, mert azt éppen akkor eltörölte, hanem a népköztársaságról, vagyis a kommunista diktatúráról vagy annak az alkotmányáról, mert é ppen azzal azt kiáltotta ki. A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat szelleme és betűje a demokratikus köztársaságot megalkotó 1946. évi I. törvénycikkre utal, épít, nem pedig a népköztársaságot bevezető 1949. évi XX., úgymond, alkotmánytörvényre; ezzel s zemben áll a tervezet, ami most a Magyar Köztársaság alkotmánya megnevezéssel áll előttünk. Igaz, hogy 1989ben szinte az egész alkotmányszöveg kicserélődött, de ez a valóban sarkalatos módosítás sem volt teljesen legitim olyan értelemben, hogy akkor is me gszállás alatt volt még az ország. De menjünk a lényegre. Azzal a meggyőződésünkkel szemben, hogy csakis az 1946os alkotmányozással vállalhatunk folyamatosságot, felhozható az az ellenérv, hogy de hiszen 1946ban is szovjet megszállás alatt állottunk. A v álasz erre az, hogy az 1945. november 4én választott nemzetgyűlés példaértékű titkos szavazás alapján alakult meg, a választásra jogosultak 92 százaléka ment el voksolni, és 83 százalékban a demokratikus többpártrendszer híveire szavazott. A szovjet megsz állás ténye nemcsak hogy nem csökkentette a nemzet akarata kifejezésének hitelességét, hanem a magyar népnek éppen a különösen bölcs és bátor helytállását bizonyította. Az 1946. évi I. törvénycikk szövege pedig nem egy, nagy hagyományú nyugati demokratikus országénál is élénkebben deklarálja az atlanti chartában foglalt emberi jogokat. Hadd idézzek néhány mondatot: "Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai, különösen a személyes szabadság joga, jog az elnyomástól, félelemtől és a nélkülözést ől mentes élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog és a részvétel joga a z állam és az önkormányzat életének irányításában." A háborúban megalázott és meggyalázott Magyarország eközben magabiztosan ezzel az alkotmánnyal haladt a gazdasági és társadalmi stabilizáció útján; nemzetközi elismerésünket jelezték Nagy Ferenc miniszter elnök tárgyalásai 1946 nyarán Sztálin miniszterelnökkel Moszkvában és Truman elnökkel Washingtonban. Előfordultak kemény belpolitikai kötélhúzások, de az ország következetesen haladt a békekötés és szuverenitásának a visszanyerése felé. Nem így alakult, ne m így történt. Mégis, az 1946os demokratikus alkotmányunk nem tűnt el örökre a történelem süllyesztőjében. (18.20) Az 1956os forradalom fő céljai közé tartozott ennek helyreállítása; szemtanúként is tanúsíthatom, résztvevőként. Mértékként, mintaként lebe gett az 198990es rendszerváltozás politikai kezdeményezői és jogalkotói előtt is. Számos idézetet találunk erre a közelmúltból. S még ha életre keltése akkor nem is teljesedett ki mindenestül, csatlakozásunk az Európai Unióhoz méltó alkalom a jóvátételre . Magától értetődik, hogy e dokumentum paragrafusai újraszámozandóak lennének, természetesen. A Magyar Köztársaság 1946os alkotmánya ihlető forrása marad ennek a folyamatnak, állandó hozzájárulásként társadalmunk, közérzetünk javításá hoz, stabilitásunk szilárdításához, jó hírünk öregbítéséhez a világban. Ehhez azt tenném hozzá, tisztelt Ház, hogy ilyen értelemben módosító indítványt készülök beadni. Ugyancsak két másik módosítót is készülök benyújtani. Az egyik a kormány és a parlament viszonyáról szól; a témát itt már hallottuk, tehát ezzel sok újat nem mondok, legfeljebb másképpen szövegezem a módosításomat. Egy másik, amiről nem hallottam: ugyancsak módosítást kívánok
