Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2065 számára. Ha Ausztriában, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban vá lasztásokat tartanak, akkor megszokott látvány a nagykövetségek előtti csoportosulás, sorban állás, mert általánosan gyakorolhatják, és tömegesen gyakorolják is az állampolgári jogaikat az esetleg már évek óta Magyarországon élő osztrák, francia vagy ameri kai állampolgárok. Ugyanezekkel az állampolgári jogokkal rendelkeznek a román vagy az ukrán állampolgárok is. Bárki közülünk tanúja lehetett annak, hogy hirdetésekben hívták fel a már huzamosabb idő óta itt élő romániai vagy ukrajnai magyar nemzetiségű sza vazókat arra, hogy éljenek választójogukkal, mert minden, otthonától távol élő magyar szavazata fontos lehet a kisebbségi sorban ott élő magyarság helyzetének javítása érdekében. Nos, a magyar állampolgárok messze nem rendelkeznek ugyanolyan állampolgári j ogokkal, mint a felsorolt országok állampolgárai, mert sokakat közülük megfosztottak a választás és a választhatóság jogától. Ennek a most tárgyalt, történelmi korszakot indító törvényjavaslatnak az előterjesztéséből az is kiderül, hogy még az uniós tagáll amok polgárai is több állampolgári joggal fognak rendelkezni a jövőben, mint azok a magyar állampolgárok, akik a szavazás idején külföldön laknak. Ezeknek az uniós tagországoknak a polgárai a jövőben választójoggal lesznek felruházva, országuktól távol, mí g a szintén országuktól távol lévő magyar állampolgárok jogfosztottsága változatlanul fennmaradna. A körülményeket mindenki ismeri. Az 1948 után hatalomra került kommunista diktatúra, miután belföldön minden politikai szerveződést betiltott, elejét kívánta venni annak, hogy legitimnek tekinthető politikai akciókat szervezzen az emigráció külföldön, ezért minden külföldön tartózkodó magyar állampolgárt megfosztott a választójog területén az állampolgári jogok gyakorlásától. Nemzetközi szemrehányás esetén ném i szemforgatással még azt is mondhatta a korabeli állampárt, hogy a választójogi törvény ilyen jellegű előírása nem politikai indíttatású, hanem pusztán pragmatikus. Azt a célt szolgálja - hangoztatták , hogy akik távolra kerültek az országos vagy helyi ü gyek intézésétől, azok látatlanból, pusztán érzelmi okok alapján ne élhessenek szavazati jogukkal, mert nem képesek szavazatukat korrekt módon mérlegelni. A népelnyomó hatalom indokául szolgált az is, hogy nemcsak az emigránsok, hanem a pártállam legmegbíz hatóbb diplomatái, külügyesei, külföldön tartózkodó sajtópropagandistái sem szavazhatnak az amúgy is csak formális választásokon, azaz mondhatták azt, hogy ezek a választói tilalmak még a külföldön tartózkodó legbizalmasabb embereikre is vonatkoznak. A ren dszerváltás után, 1990 után is teljesen reménytelen volt kétharmados parlamenti többséget megnyerni annak érdekében, hogy az Európai Unióban szokásos állampolgári jogokat Magyarországon is alkalmazhassuk. Tisztelt Ház! Az országgyűlési választások alapvető jelentőségűek a képviseleti demokrácia érvényre juttatása érdekében, az országos népszavazás pedig a népszuverenitás közvetlen megnyilvánulásának eszköze. Kifejezetten anakronisztikus ennek a Rákosi- és Kádárkori megkülönböztetésnek, azaz a külföldön élő magyar állampolgárok állampolgári jogaiktól való megfosztásának a további fenntartása. Ez a törvényjavaslat most némileg enyhíti a korábbi diktatórikus megfontolásból fenntartott korlátozásokat, de abban a tekintetben tovább folytatja a korábbi kirekeszté st, hogy magyar állampolgárok sokaságától tagadja meg továbbra is a választójogot. Komolyan gondolják önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a Kádárkori választójogi törvényünkkel egyenjogúnak tekinthetjük magunkat az uniós tagállamok demokratikus vá lasztójogával? Nem gondolhatja ezt közülünk senki komolyan. Itt van a történelmi alkalom véleményem szerint arra, hogy őszintén színt valljanak a képviselőtársak abban a kérdésben, hogy melyikünk akar valóban Európához tartozni, és melyikünk ragaszkodik to vábbra is az Uniótól idegen, diktatórikus célokat szolgáló, kirekesztő jellegű választójogi törvényhez. Miben foglalható össze az álláspontom? Abban, hogy hazánk akkor felel meg az uniós tagállamok demokratikus követelményének, ha minden magyar állampolgár számára biztosítja az
