Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
2024 Köszönöm valamennyiük aktív részvételét. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . Az előterjesztést T /1270. számon, az integrációs bizottság ajánlását pedig T/1270/1. számon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Bárándy Péter igazságügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 30 perces időkeretben. DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondoltam, amikor arra gondoltam, hogy egyszer egy igazságügyminiszter előadja ezt az alkotmánymódosítást, ami az Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges, hogy ennek lesz egy b izonyos ünnepélyessége, és egy egyetértés, ami az előterjesztés idejére már kialakul. Ebben, úgy tűnik, ha nem is rettenetes módon, de csalatkoznom kellett, habár az megállapítható, hogy azért az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén, azt lehet mond ani, ez egy történelmi pillanat; történelmi pillanat, mert hazánk jogi értelemben is elfoglalhatja azt a méltó helyét az egységes Európában, amelynek eddig is része volt és részét képezte és képezi, mind kulturális, mind történelmi megközelítésben. Most az onban megnyílik arra a lehetőség, hogy élve ezzel a történelem adta lehetőséggel, csatlakozzon a világ egyik legerősebb államközösségéhez. Ilyenkor természetes, hogy az ember visszanyúl, legalábbis gondolatban, a történelembe, és meg kell állapítani vagy m egállapíthatja, hogy a reformkor általunk tiszteltjei, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Deák, és nyilván lehet sorolni, egy olyan Magyarországról álmodtak, amelynek polgárai európai polgárok, a szabadság és a jólét jegyében európai polgárok, olyanok, akik ilyen mivoltukban viszont büszkék a saját nemzetükre is. Ennek a lehetősége körvonalazódik most, két világháború után, egy fél évszázados idegen nagyhatalmi befolyási övezetbe soroltatás után, olyan időszak után, több évtized után, ami ezeknek az álmoknak a meg valósulását kizárttá tette. Ezek most teljesülhetnek. Hosszú az út, hosszú az az út, amin idáig eljutottunk, amíg 1991ben az Európai Unió társult tagja lett Magyarország, majd pedig - és ennek van jelentősége - az Országgyűlés ellenszavazat nélkül hozott egy határozatot, amelynek alapján a kormány 1994 áprilisában benyújtotta a csatlakozási kérelmünket az Európai Unió Tanácsához. Innen léphetünk most tovább, léphetünk tovább azért, mert ettől az időponttól kezdve minden kormány, párthovatartozástól függetl enül, elődeinek a munkáját folytatta, ezeknek az eredményeire támaszkodott, és a mindenkori Országgyűlés támogatását maga mögött tudta - maga mögött tudta akkor, amikor dolgozott azon, hogy az ország a legkülönbözőbb területeken alkalmassá váljon az uniós csatlakozásra. Ebben az egyik legfontosabb tevékenység nyilvánvalóan a jogharmonizáció folyamatának végigvitele volt, az, ami végül is megteremtette az összhangot a magyar és az uniós jogrendszer között. Mi akkor a jelentősége a mostani szakasznak? Kiemelk edő - kiemelkedő, mert a csatlakozás alkotmányos feltételeit kell megteremteni. A most tárgyalásra ajánlott alkotmánymódosítás minőségileg más jelentőséggel bír, mint a csatlakozás feltételeinek megteremtése érdekében eddig elfogadott bármely jogszabály. T ermészetes, hogy arra kérem az Országgyűlést, hogy most, ha lehet, pártpolitikai érdekeket félretéve folytassa le a javaslat vitáját.
