Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2021 az egyik legsikeresebb ország legyünk, s beilleszkedjünk abba a közösségbe, aminek most már hosszú évek munkájával sikerül elérni a tagságát. Ehhez kérem az ellenzéki képviselőtársaim segítségét is. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérdezem Bársony András államtitkár urat, hogy kíváne reagálni a vitában elhangzottakra. 15 perc áll rendelkezésére. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, egy olyan vita végén kell összegzést mondani, amely vitában tükröződött az, hogy a magyar parlament valamennyi pártja megerősíti és megerősítette elköte lezettségét az európai uniós csatlakozás irányában. Meggyőződésünk, és ezt a vita alátámasztotta, hogy egyet kell érteni azzal, hogy az európai uniós tagság célja nem a csatlakozás önmagában, hanem a nemzet megerősödése és az európai egységesülési folyamat elősegítése és kiterjesztése. Azt is leszűrhetjük ebből a vitából, hogy csak erős és öntudatos Magyarország az, amely eredményesen tud csatlakozni az Európai Unióhoz. Az összes megjegyzés, legyen az bár kritikai vagy támogató megjegyzés, erről tanúskodott , még akkor is, ha néhány elemét ezeknek a megjegyzéseknek nyilvánvalóan lehet vitatni. Sok hozzászólásban fogalmazódott meg, hogy tagságunk minősége függ a felkészültségtől. Ezzel csak egyet lehet érteni. Nincs értelme tizenkét év közös munkája után megpr óbálni azt felszeletelni, hogy ha bizonyos pontokon felkészületlenek vagyunk, akkor kinek, melyik kormánynak köszönhető ez. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy az esetleges felkészületlenségünkből adódó hiányosságokat most, ebben a csatlakozásig hátra l évő másfél évben hogyan tudjuk kiküszöbölni. Az persze kétségtelen, hogy az intézményrendszerben, elsősorban a mezőgazdasági intézmények, főleg a SAPARDintézményrendszer kialakításában van egy elmaradásunk; tetszik, nem tetszik, ez erőltetett ütemű felkés zülést igényel ebben az időszakban. Kicsit több pénzbe is kerül, mint ha ez az intézményrendszer időben felállt volna; valószínűleg a mostani költségvetési javaslatot sem terhelnék olyan költségek, amelyek annak következtében lépnek föl, mert ezt az intézm ényrendszert késve kell felállítani. Valóban sajátságos aspektusa volt ennek a vitának az, hogy helyenként a költségvetési vitára emlékeztetett. Éppen ezért azt kell hogy mondjam, hogy a felkészülési menetrend végrehajtása nemcsak a tagság minősége szempon tjából, hanem a magyar kormány, a mindenkori magyar kormányok hitelessége szempontjából is meghatározó jelentőségű. Ami a védzáradékkal kapcsolatos, az imént már kicsit taglalt vitát illeti: a védzáradék először is jelen van az Európai Unióban ma is, két f ormája már az előző bővítési körökben is megjelent. Ennek a harmadiknak, amelynek tulajdonképpen a bel- és igazságügyi fejezettel kapcsolatos célja van, van egy alapvető új eleme. Kétségtelen, hogy az előző bővítési körökben a schengeni egyezmény, amely mi ndennek az alapja, még nem ugyanazt a szerepet játszotta az Európai Unió életében, mint amit fog másfél év múlva. Az is vitathatatlan, hogy a védzáradéktól csak annak kell tartania, aki úgy érzi, hogy nem képes teljesíteni az egyébként önmaga által vállalt feladatokat. És végezetül a védzáradéknak van persze egy garancia jellege nemcsak a mai tizenöt tagállamra, hanem a most csatlakozó tíz tagállamra nézve is, mert a védzáradéknak pontosan az a legfontosabb eleme, hogy azok az országok is kezdeményezhetnek, amelyek egyébként maguk teljesítenek, de mást nem teljesítő országokkal szemben szeretnék ezt érvényesíteni. Eléggé vitatható az az álláspont, amely megpróbálja a magyar kormányt, a magyar tárgyaló delegációt egy olyan szituációba belekényszeríteni, amely a csatlakozási tárgyaláson a magyar pozíciót gyengítheti. Ha tehát mi itt most egy olyan vitát kezdenénk generálni ennek a vitanapnak a
