Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1975 kezdődtek el, hogy Magyarországon több mint kétszeresére emelkedett néhány év leforgása alatt a minimálbér, valamint pályát nyitó, a jövőbe perspektívát adó szakmai foglalkoztatási progr amok nyíltak meg különböző szakmai csoportok számára, így a rendőrök, katonák, köztisztviselők részére nyíltak meg ezek a pályák. Éppen ezért mi helyesnek tartjuk, hogyha bérfelzárkóztatás keretében megtörténik a bérek kiigazítása, de remélem, nem értem fé lre a miniszterelnök urat, amit az imént mondott, ami arról szólt, hogy elvégezte a kormány a bérek Európai Unióhoz való csatlakozását azon a néhány területen, ahol kell. Ugyanis itt nem szabad megállni. A polgári kormány programot hirdetett, egy belátható , éveken keresztül végrehajtott foglalkoztatási programot, előmeneteli rendszert. Ezzel szemben, ami a szocialista kormány alatt történt, az eseti béremelkedéseknek a sora volt, amelyre szükség volt, és a mi programunkban is benne volt, de programszerűen, beláthatóan és a jövőre vetíthetően. Ugyanakkor éppen nemrégiben kaptunk egy választ egy fideszes képviselői kérdésre a pénzügyminisztertől, amiből világossá vált, hogy az elkövetkezendő négy esztendőben az átlagbéremelkedés Magyarországon annyi lesz, min t a polgári kormány utolsó esztendejében. Ez nem az európai bérfelzárkóztatás politikája, ennél több kell, és a kormánytól azt szeretnénk számon kérni, ami a négypárti megállapodás első, általam is idézett pontjában található az életminőség belátható időn belül való felzárkóztatásáról. A magyar kis- és középvállalkozások támogatásánál pedig, valamint a magyar gazdák, a magyar mezőgazdaság támogatásánál ma már nem lehet a levegőbe beszélni. Néhány hete előttünk van a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetés e, és érdeklődéssel hallgattam a miniszterelnök urat, amint elsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket a mezőgazdaság területén tett. Ezeknek nyomát ebben a költségvetésben csak sporadikusan lehetett felfedezni. Vagyis azt gondolom, nagyon sok a teendő annak érdekében, hogy a magyar gazdák számára valóban ne sokkoló legyen az Európai Unióba való belépés, annak érdekében, hogy az a program, amely a birtokszerkezet átalakításra az Orbánkormány alatt elkezdődött, folytatódhasson, és ne kelljen tömegével tö nkremenniük a magyar kisgazdaságoknak, annak érdekében, azt gondolom, hogy már nagyon rövid az idő. (10.50) Éppen ezért nagyon koncentrált cselekvésre van szükség, a magyar mezőgazdaságnak nagyon komoly tőkeinjekcióra van szüksége, a magyar családi gazdasá gok támogatására, és nem pedig az agrárhitelek leállítására, amint azt a nyáron láthattuk. Ez pontosan akkor érte legsúlyosabb csapásként a magyar gazdákat, amikor a legnagyobb szükség lett volna, amikor még időben vagyunk, hiszen az Európai Unióba belépve jelentős mértékben leszűkül a mozgásterünk, tudjuk, az agárpolitika az Európai Unióban a közösségi politikák közé tartozik. A kis- és középvállalkozások fejlesztésével és támogatásával Magyarországon a magyar nemzeti gyökerű gazdaságot is erősítjük. Magya rország a rendszerváltozás után egy olyan sajátos helyzetbe került, amelynek eredményeképpen a nagytőke általában multinacionális nemzetiségű, a nagytőkében nagyon kis részben van jelen a magyar tőkeerő. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy ilyen szerkezetű, ilyen gazdaságszerkezetű országnak különösen fontos kell hogy legyen a hazai kis- és középvállalkozásoknak a támogatása. Ennek a programját az Orbánkormány elkezdte, kitűzte azokat a célokat, amelyek alapvető fontosságúak számunkra, ezt a Széchenyiterv foglalta magában. A Széchenyitervet önök lerombolták; nem kérjük, hogy építsék újjá, azonban azt követeljük, hogy a kis- és középvállalkozók helyzetének ne az ellehetetlenítésére, hanem valóban a segítésére vezessen az európai uniós csatlakozás. Segítenün k kell őket abban, hogy az Unió piacának a megnyíló, teljes mértékben megnyíló versenyében állni tudják ezt a versenyt. És itt vissza kell nézni néhány ország korábbi tapasztalatára is, hiszen ugyan lehet, hogy összességében sikeresnek mondhatjuk majd néhá ny év múlva az uniós csatlakozást, amikor már túl leszünk az első évek nehézségein, azonban nem mindegy, hogy ki lesz ennek a folyamatnak a vesztese. Ennek a meghatározásában éppen most, ma nekünk van lehetőségünk, leginkább a
