Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
1961 sokat megígért két Dunahíd előkészítésére és építésére. Egyetlenegy fillér sincsen a 4es metró építésének támogatására. Egyetlenegy fi llér sincsen a 2es metró nyáron induló felújítására. Egyetlenegy fillér sincsen a Budapesti Közlekedési Vállalat járműparkjának felújítására. Kivette a költségvetésből a Medgyessykormány törvényjavaslata a budapesti közlekedési szövetség létrehozására a tavalyi és tavalyelőtti költségvetésben még szereplő több mint félmilliárd forintot. Biztos tehát, hogy ha ez nem változik, a Budapesten utazó embereknek, ha a Volán, a MÁV vagy a BKV járatain utaznak, jövőre is három jegyet, három bérletet kell váltaniuk, nem tudnak egy jeggyel vagy egy bérlettel utazni. A Széchenyiterv lefejezésével sem Budapesten, sem pedig a vidéki városokban a panelfelújítási program nem tud tovább folytatódni. És az oly nagy hírveréssel beharangozott nemzeti fejlesztési terv legsován yabb, legvékonyabb, legkevesebb konkrétumot tartalmazó fejezete épp a Budapest főváros fejlesztésével összefüggő fejezet. A jövő esztendő - épp egy politikai vitanap előtt vagyunk - az európai uniós felzárkózás utolsó esztendeje. Egy bizonyos, ha ez a költ ségvetés így marad, akkor Budapest, az ország is távolabb kerül az Európai Unió átlagától, mint 2002 végén volt. A költségvetési törvényjavaslat fényében hiteltelen minden olyan állítás, amelyik visszafele mutogat. Kérem, hogy ha a kormány részéről bárki v álaszolna erre a napirend előtti hozzászólásra, ne is próbálkozzon azzal, hogy az elmúlt négy év nehézségeiről beszél, mert az elmúlt négy esztendőben soha (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) , a rendszerváltoztatás óta soha annyi fővárosi fejleszté s nem történt, mint 1998 és 2002 között. Sétáljon el mindenki a Nemzeti Színházhoz, nézze meg az épülő Budapest Sportcsarnokot, menjenek el a lágymányosi egyetemi központba, nézzék meg a népligeti Volánpályaudvart, menjenek el a Kardiológiai Intézet új gy ermektömbjéhez, és mindmind látják, hogy a rendszerváltoztatás óta soha ennyi állami fejlesztés nem volt a fővárosban. Az helyes lenne, ha a Hornkormány által megvont BKVtámogatást épp a Medgyessykormány állítaná vissza, de bizony ez az intézkedés sem az elmúlt négy év döntése, mint ahogy azt gondolom, az is helyes, hogy utóbb a Legfelsőbb Bíróság által jogszerűtlennek, jogszabályba ütközőnek mondott szerződés alapján, bizonytalan jogi feltételek közepette nem indult el a 4es metró építése. Megvan a le hetőség tehát, hogy legyen egy új megállapodás; fél év óta van hivatalban az MSZPSZDSZkormány, a metróépítéssel kapcsolatos megállapodásnak még a körvonalai sem látszódnak. Ne vizsgáljuk, hogy mi az oka ennek a rossz költségvetési törvényjavaslatnak, Dem szky Gábornak sikerült a negyedik kormánnyal is összeveszni, vagy a fővárosi koalíció hiányában próbálnak így rá nyomást gyakorolni, egy bizonyos: arról tudjuk tájékoztatni önöket, tisztelt képviselőtársaim, és a budapesti polgárokat, hogy a 188 polgári ké pviselő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a fővárost érintő költségvetési részek megváltoztatását célzó módosító javaslatokat támogatja, csupán hat kormánypárti képviselőnek kell ehhez csatlakozni, és ez a rossz helyzet megváltoz ik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány nevében Burány Sándor államtitkár úr kíván reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hozzászólását hallgatva az a benyomásom támadt, hogy Magyarországon a felvilágosodás korszaka után, úgy tűnik, eljött a megvilágosodás kora is, legalábbis ami a Fidesz álláspontját illeti. Négy év, majdnem azt mondanám, alvás utá n, a Fidesz felébredt és megvilágosodott, és rájött, hogy a kormány jóvoltából a főváros az elmúlt négy évben sokkal rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben volt bármikor korábban. Jobb később, mint soha, mondhatnánk erre. (Dr. Áder János: A beszéd az e llenkezőjéről szólt!) Jobb később, mint soha,
