Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
1957 hogy el tudnánke képzelni azt, hogy a reimsi dómot vagy Párizsban a NotreDameot vagy a Panteont ilyen állapotban hagynák a franciák. De, tisztelt Ház, vissza, fel Budára! Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak a helyzet, hanem a teendők is világosak a kor mány számára. Világosak, hiszen a Szent Istvánbazilika is csak állami támogatással születhetett újjá. Ezért sem értem, hogyan rongálhatja két kézzel saját kormányának egyházpolitikáját éppen az egyházügyi helyettes államtitkár, akinek a dolga talán nem az volna, hogy különféle zűrös szekták és kvázi egyházak képviselőivel lelkesen elbeszélgessen, hanem hogy saját, valódi feladatait ismerje. Szalay István ugyanis a Mátyástemplom ügyében így nyilatkozott - idézem : a jövő évre az előző négymilliárdról félm illiárdra csökken az egyházi kulturális örökség védelmére fordítható összeg, ami egyúttal azt jelenti, hogy jövőre biztosan nem lesz pénz a munka megkezdésére, és elképzelhető, hogy jövőre sem. De mondott ő még mást is, azt, hogy - idézem - jövőre az egyhá zak hitéleti, figyelem, nem örökségvédelmi, hanem hitéleti támogatása 50 százalékkal megnő, amelyet sok mindenre felhasználhatnak. A növekménynek a katolikus egyházra eső része például minden bizonnyal elegendő lenne a Mátyástemplom felújításának első üte mére is. Nincsen tehát semmi baj, tisztelt Katolikus Püspöki Kar, mert a pénz ugyan nincs meg, de az egyházügyi felelősnek vannak ötletei. Ha tehát rá hagyatkoznak, majd beosztja ő a katolikus egyház pénzét úgy, hogy a hitéleti támogatásból tataroztatna - ha ő volna a katolikus egyház. Minthogy azonban szerencsére nem ő az, mindez csak illusztráció, annak példája, hogy ki miről mit és hogyan ne kommunikáljon, hacsak nem az a célja, hogy saját kormányát lejárassa. Én azonban, tisztelt Ház, nem a kormányzati kommunikációért aggódom, hanem a Mátyástemplomért. Ezért az ország nyilvánossága előtt tisztelettel felkérem a kormányt az azonnali segítségnyújtásra. Felkérem a NKÖM vezetését, Görgey miniszter és Kocsi államtitkár urakat, hogy folytassák az eddig járt, bevált utat. Dolgozzák ki a kiemelt, központi rekonstrukciós támogatásnak a jól ismert menetét, mely több lépcsőben, több ütemben, reálisan számol majd a nagy munka költségeivel, de úgy - és ez a legfontosabb , hogy a legsürgősebb állagvédelmi munkákat mo st és azonnal, késlekedés nélkül indítsák el! Kérem, hogy egyházügyi jó tanácsok helyett valóban kézzelfoghatóan cselekedjenek a nemzeti örökséget jelentő Mátyástemplom megmentéséért. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekle r Ferenc) : Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. Jelentkezőt nem látok. (Kocsi László: Elnök úr, a monitortól nem látott.) Nem, államtitkár úr, a monitoron nem látom a jelzést, hogy fel kíván szólalni, és az asztal eltakarj a önt. Kocsi László államtitkár úr következik. KOCSI LÁSZLÓ , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném egyértelműen leszögezni, hogy két dologban sinc s közöttünk vita. Az egyik az, hogy ha igaz az - márpedig igaz , hogy lepotyogó cserépdarabok, a kőkonzolok meglazulása és egyéb jelek veszélyessé, sőt adott esetben életveszélyessé teszik az épületet, akkor ezt a veszélyt azonnal el kell hárítani, és ebb en a jó gazda gondosságával eddig is eljáró katolikus egyháznak és az államnak, továbbá a fővárosi és a kerületi önkormányzatnak együtt kell működnie. Abban sincs vitánk, hogy annak a rekonstrukciónak, ami elkerülhetetlen és nagyon szükséges, szintén el ke ll indulnia minél gyorsabban, és természetesen ebben is az államnak, az egyháznak, a fővárosnak és reményeink szerint európai uniós forrásoknak együtt kell biztosítani az anyagi feltételeket. Azonban szeretnék kitérni néhány dologra, amit ön, illetve képvi selő kollégája a tegnapi napon itt a Házban az üggyel kapcsolatban elmondott. (9.20)