Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - ELNÖK (dr. Szájer József): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
1935 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Próbálom címszavakba sűríteni a mondandóm, több minden hangzott el eddig. Tényleg felesleges vitatkozni a statisztikáról. Kétféle nyilvántartás van, és ezt önök legalább annyira tudják, mint ahogy mi tudjuk; egyébként az előző kormány is örökölte önöktől, önök pedig örökölték az Antallkormánytól. Kisebbnagyobb módosításokkal, de lényegében ugyanarról van szó. Az egyik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet definíciója szerinti nyilvántartás, az előző kormány ezt használta négy éven keresztül, és ebben az értelemben ezzel nem lehetett ravaszkodni, hiszen mintavételes eljárás alapján, statisztikai módszerekkel előállított mutatókról volt szó, nem lehetett beleavatkozni különféle adminisztratív trükkökkel. A másik a mindenkori munkaügyi szolgáltat ó szervezet nyilvántartása, ami sok minden mást minősít; nem egyszerűen csak a munkanélküliekre vonatkozik, hanem például arra is, hogy hogyan dolgozik a szervezet. Amikor jól dolgozik egy foglalkoztatási szervezet, nagyon gyakran magasabb - és általában m agasabb - a nyilvántartottak száma, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet statisztikája szerint. Egyetértünk abban, hogy a közmunka, a közcélú munka vagy a közhasznú munka egyaránt borzasztóan hatékonytalan abból a szempontból, hogy visszavisze a munkaerő piacra. Öthat százalék marad ott tartósan, ezt önök is tudják, sőt akkor talán még sokat is mondtam. Éppen az a problémánk ezzel a törvénytervezettel, hogy ezt az utat, a közpénzből fenntartott, alacsony hatékonyságú, drága munkahelyteremtést ösztönzik, r észesítik előnyben a valódi munkahelyeket teremtő, koherens gazdaságpolitikával szemben, ahol viszont megszorításokat alkalmaznak. Nem társadalombiztosítási járulékról, hanem munkaadói járulékról van szó, és ez minőségében más, mint a társadalombiztosítási járulék csökkentése; tehát nem pont ugyanazt nyújtottuk be, ezt csak Göndör képviselő úrnak mondom. Szerintem ez jobb és adekvátabb magához a problémához. Az ellátatlanság kérdéséről pedig annyit, hogy valóban nem kell ellátatlanul hagyni mindenkit, csak nem biztos, hogy munkaerőpiaci eszközöket kell alkalmazni szociális eszközök helyett és fordítva, mert mindennek megvan a maga logikája. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Hozzászólásra jelentkezett Ékes József k épviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. ÉKES JÓZSEF (MDF) : Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyenkor, késő este nagyon sok törvény tárgyalásánál a parlament jelen lévő tagjai tény leg mindig megpróbálnak szakmailag megközelíteni egyegy témakört. Számomra azért is volt furcsa Gúr Nándor hozzászólása, mert megint megpróbált visszamenni az előző kormány által elkövetett vélt vagy valós sérelmek felsorolására. Ez teljesen helytelen dol og. Helytelen azért is, mert a rendszerváltozás óta Magyarországon iparszerkezetátalakítás ment végbe. Nem véletlenül próbáltam ezelőtt kéthárom évvel erre rámutatni. Ezért jó az, amit Göndör képviselőtársam mondott, hisz akkor pont a PM vette ki azt a r észt, amit képviselőtársam elmondott a maga részéről. De most is egészen biztos, hogy a PM bizonyos rendszereknél - ha az költségkeretből gazdálkodik - hozzá fog nyúlni olyan tételhez, amire majd a következő ciklusban, 2006 után egy parlamenti képviselő rá fog kérdezni, mondván, uraim, miért így hozták meg ezt a döntést. Nem jó, abszolút nem jó így ez a megközelítés. A statisztikával én kicsit óvatosabban bánnék. Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy a magyar lakosság létszáma fogy - aztán egyfajta elöregedés i tendencia is van, a halálozás kérdése is , és visszamegyünk 1990ig a munkára alkalmas személyek számához, nos, ehhez viszonyítva az, amit ön mond, valós. De ha ezeket figyelembe vesszük, akkor más a kép. Azt is figyelembe kell venni, hogy a rendszervál tozás után, előtt és közben nagyon sok munkahelyen bizonyos korkedvezményeket kaptak, például melegüzemit. Elég, ha csak a saját térségem nézem, ahol van
