Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1909 LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi C I. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . Az előterjesztést T/1202. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1202/14. számokon kapták kézhez a képviselők. Megadom először a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumból, a napirend előadójaként, a napirendi ajánlás sz erinti 20 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat több törvény módosítását is indítványozza. Ezek közül először a foglalkoztatási törvény módosítását szeretném indokolni. A foglalkoztatási törvény javasolt módosításának egyszerre több oka van. Először is a foglalkoztatást elősegítő támoga tások körének bővítése; a munkanélküliek álláskeresésének fokozottabb elősegítése érdekében álláskeresést ösztönző juttatás bevezetése; a munkaerőpiaci képzésekbe való bekapcsolódás lehetőségeinek növelése a leghátrányosabb helyzetben lévő munkanélküliek számára; másodsorban a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeire vonatkozó rendelkezéseknek a kormányzati munkamegosztásból adódó módosítása; harmadsorban a 45 év felettiek, valamint a roma lakosság munkaerőpiaci helyzetének javítása; és nem utolsósorban negyeds zer az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs munka befejezése, nemzetközi kötelezettségvállalásból adódó feladataink teljesítése. E sokféle cél között, nem lebecsülve azok fontosságát, a törvénymódosítás fő célja az esélyterem tés a munkára, esélyteremtés a képzésre, a tanulásra. Ahogy az képviselőtársaim előtt ismert, az 1999. évi CXXII. törvény gyökeresen átalakította a munkanélküliellátások rendszerét. A munkanélkülijáradékfolyósítás leghosszabb időtartama 270 napra csökken t, 2000. május 1jétől megszűnt a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A járadékfolyósítási időt kimerítő munkanélküliek közül azok, akik arra anyagi, szociális helyzetük alapján rászorultak, az önkormányzattól kaphatnak rendszeres szociális segélyt. Számuk mára már meghaladja a 100 ezer főt. A járadékból kikerülők jelentős hányada azonban eltűnik a munkaügyi központok látóköréből, hiszen nincs olyan motiváló tényező, amely az ellátásban nem részesülő munkanélkülit továbbra is együttműködésre ösztönözz e. A munkaügyi központ a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal és foglalkoztatási támogatásokkal csak azokon tud segíteni, akik továbbra is a látókörében maradnak, akikről tudomása van. Ezért nagyon fontos, hogy a munkanélküli és a munkaügyi központ együttműköd ése a járadékfolyósítás kimerítését követően is megmaradjon. Ennek a kapcsolattartásnak az egyik eszköze lehet az álláskeresést ösztönző juttatás bevezetése, a másik eszköze pedig az aktív foglalkoztatási támogatások, a munkaerőpiaci szolgáltatások hatéko nyságának növelése, a célirányos, egyénre szabott szolgáltatás. Tisztelt Országgyűlés! A munkanélküliellátó rendszer átalakítása a kormány programjában is meghatározott foglalkoztatáspolitikai vállalások megvalósítása. Az ellátások álláskeresést ösztönző juttatással történő kibővítése azt célozza, hogy a járadékot kimerítő állástalanokat érdekeltté tegyük az aktív álláskeresésben, a munkaügyi központtal történő kapcsolattartásban. (20.20) Az alanyi jogon járó juttatást azoknak a munkanélkülieknek kívánjuk biztosítani, akik hosszabb időtartamú munkaviszony elvesztése után válnak munkanélkülivé, ezért fokozottabb aktivitással, az álláskeresésben való öntevékeny közreműködéssel nagyobb esélyük van arra, hogy mielőbb visszatérjenek a munkaerőpiacra. A juttatás megállapításának egyik meghatározó feltétele ezért a
