Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
1901 Úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum nevében változatlanul azt kérem a Ház mindkét felétől, hogy ne engedjük jelenleg felpuhítani ezt a törvényi rendelkezést. A bizo ttsági vita során elhangzott, hogy lényegében más törvények módosításával meg lehetne oldani ezt a problémát. Mi azt javasoljuk, hogy a kormányzat az Orvosi Kamarával, az egészségügyi szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel egyeztetve más törvényeknek a módosítása kapcsán azokat a garanciális elemeket keresse meg, amelyek ezt a problémát feloldják, és akkor érvénybe lehet léptetni ezt a passzust, és én biztos vagyok benne, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok ehhez a támogatást meg fogják adni. Tehát na gyon szépen kérem, hogy támogassák az 5. pontban a módosító javaslatunkat. A 8. pont csak egy nyelvi... - én fából vaskarikának neveztem, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács a döntésekben hogyan vesz részt, ezen nem fogunk vitatkozni. Gondolom, hogy a kormá nynak a programjában lefektetett elvek alapján ez egy gesztus értékű dolog, döntést itt hozunk mi, azt nem lehet átruházni, döntést a kormány hoz, amikor rendeletet alkot, azt sem lehet átruházni, tehát ezen nem fogunk összeveszni, de változatlanul kérem, hogy gondolják meg, érdemese olyan törvényi paragrafust elfogadni, aminek egyszerűen nem lehet érvényt szerezni. Ennél sokkal súlyosabb szerintem a 9. pont, melyben a Magyar Demokrata Fórum azt kéri, hogy az egészségügyi törvény 161. §át ne módosítsuk. A 161. § kimondja azt, hogy nagyon szigorú feltételek esetén lehet csak áldott állapotban lévő vagy szoptató nők, illetve fogva tartottak és sorkatonai szolgálatot töltők esetében egészségügyi kísérleteket végezni. Nem véletlenül úgy rendelkezett akkor a pa rlament, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács - mint a legmagasabb szakmai grémium - véleményének a kikérésével a miniszterhez helyezze a döntés jogosítványát; mi azt mondjuk, hogy ez maradjon ott mindenféleképpen. Az a decentralizáció, amely az intézmén yvezetőkhöz telepíti, illetve adott esetekben az ÁNTSZ megyei vezetőihez, megítélésünk szerint sem jogilag, sem etikailag nem alátámasztható. Nem hiszem, hogy olyan nagy fáradságot okozna a miniszter asszonynak és az ETTnek, ha a későbbiek folyamán is ezt a tevékenységet ellátja (Az elnök jelzi az idő leteltét.) . Itt kitüntetett csoportokról van szó. Én kérem, hogy ezt a módosításunkat is fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Kökény Mihály egészségügyi és szociáli s államtitkárnak adom meg a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert egyrészt szeretném méltatni azt a megegyezést, amely létrejött az egészségügyi bizottságban, és amelynek eredményeként egy olyan, minden párt által elfogadott módosító indítvány született, amely az emberi jogi és közegészségügyi szempontok kompromisszumára épül, és amely tulajdonképpen megfelel az adatvédelmi biztos ajá nlásainak is, az AIDSbetegek, illetőleg a HIVfertőzésgyanús betegek szűrővizsgálati lehetőségeire vonatkozik. Én azt gondolom, hogy azért fontos ez a kompromisszum, hiszen a törvényjavaslat beterjesztése előtt az Alkotmánybíróság döntéséből következően, a korábbi egyeztetések eredményeként csak addig tudtunk eljutni, hogy a korábbi rendeleti szabályozást hoztuk fel törvényi szintre. Azonban úgy érzem, hogy a nemzetközi követelményeknek megfelelő előrelépést is sikerült tenni akkor, amikor lényegében egy o lyan szakmai koncepció mentén sikerült egy módosító indítványt az egészségügyi bizottságnak elfogadni, ami egyrészt egy meghatározott körben írja elő a kötelező szűrést, ugyanakkor azonban a törvénybe emeli az anonim szűrésnek a lehetőségét, és úgy gondolo m, hogy ez a magyar közegészségügy, népegészségügy történetében bizonyos értelemben egy fordulópontot is jelent, még akkor is, ha ennek az eljárásbeli, időbeli korlátait is rögzíti. Tehát én úgy ítélem meg, hogy egy nagyon fontos előrelépés ez a módosító i ndítvány, amelyet a kormány is támogat, és biztos vagyok benne, hogy ez az AIDSjárványügyi helyzetünket, annak a pozitív tendenciáit sem veszélyezteti, ugyanakkor azonban megfelel mindazoknak a sajátos, az
