Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Személyi ügy: - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF
1870 tudnánk egyezni. Ehelyett mi történt? Leszállítani javasolják a büntető törvénykönyv erejét számtalan ponton. Miután előttem felszólaló képviselőtársam sok mi ndent idézett, én csak egy mondatot szeretnék idézni a büntető törvénykönyv tervezetéből: "A módosítások célja a büntetések törvényi meghatározása és a bírósági egyéniesítés szabadsága közti helyes arány biztosítása mellett az is, hogy a bíróságok végrehaj tandó szabadságvesztést csak olyan esetben szabjanak ki, amikor a büntetési célok más büntetéssel nem érhetők el." (17.30) Ma még helyesen a bíró jogalkalmazó és nem jogalkotó. Ma még helyesen a szabadságvesztés nem kivételes jellegű büntetés, és ma még he lyesen nem a bűnözők, vagyis a bűnözést választani kívánók helyzetét kellene biztonsággal övezni, hanem az állampolgárokét. Az emberek életének, vagyonának biztonságban tartása a bűnözők bizonytalanságban tartásán múlik, amihez szigorú és következetes álla mi intézkedések szükségesek. Egy állam és egy kormány sem szeretheti túl a bűnözőket sem a büntetőjog, sem a büntetőeljárás eszközével. Az pedig különösen furcsán hangzik, hogy a börtönök zsúfoltságával a büntetések szigorát állítjuk párba. Olyan ez, minth a a pénzbüntetések nagysága és a bírói fizetések között keresnénk valamiféle összefüggést. Kockázatos dolog, tisztelt képviselőtársaim, egy visszaszorított bűnözés láttán, lélegzetvételnyi szünetben, amelyet most élünk, ezekben a hónapokban, kilátásba hely ezni az enyhítést. Nyomatékkal kívánok foglalkozni ebben a mai felszólalásban a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatos módosítással. Nem titkoltan, hogy sok mindent másként látunk, azonban el kell mondanom, hogy számomra ez volt a leginkább elfogadhatatla n része a módosítócsomagnak. Ha a családok, az orvosok, a pedagógusok elutasítják a kábítószert, akkor az állam sem tűrheti meg. A fogyasztó vagy beteg, vagy nem beteg. Ha nem beteg, akkor őt nem kell gyógykezelésre "terelni", számára a felelősségre vonás alanyi jogon való elterelését nem kell felajánlani. A hatályos Btk.ban azt a megoldást választottuk, hogy a beteg ember, a kábítószerfüggő esetében a korábbinál is enyhébb a fenyegetettség, és alanyi jogon járó gyógykezelés lehetősége illeti meg; míg a ne m beteg fogyasztó esetében eljárás indul. Eljárás indul, ám eljárásjogi úton biztosítottuk, hogy elkerülhető legyen a börtön. A vádemelés elhalasztása, a megrovás, próbára bocsátás, pénzbüntetés vagy akár a felfüggesztett pénzbüntetés, közérdekű munka, fel függesztett szabadságvesztés, végrehajtandó szabadságvesztés; nos, ezek a stációi annak, hogy egy kábítószerfogyasztó kábítószerfogyasztására nem a börtön volt a válasz. Ez a mai helyzet. Ezért van az, hogy 2000ben és 2001ben mindössze háromhárom - mé g egyszer szeretném aláhúzni: háromhárom - fiatalkorú került fogházba azért, mert fogyasztott kábítószert, ám mind a kettőnek a kábítószerfogyasztás mellett egyéb elkövetett cselekménye is volt. Azért tettük ezt a világos megkülönböztetést, hogy ne lehes sen visszaélni a büntetőjoggal, hogy ki lehessen szűrni azokat, akik valóban betegek, és hogy a kábítószerkereskedők ne éljenek a függőségi helyzetbe került fogyasztót megillető eljárási előnyökkel. A mostani törvénymódosítás azonban jóval túllép ezen a k örön. Valamennyi mennyiség esetében enyhíti a kábítószerterjesztés, forgalmazás és kereskedés büntetési tételeit; enyhíti az iskolák és azok környékén való kábítószerkínálás, terjesztés büntetési tételeit; a csekély mennyiségű - például tíz LSDbélyeg , tíz heroinplakett, tíz Ecstasytabletta - kábítószer kínálása esetén alanyi jogon választható elterelés esetében kizárja a büntethetőséget. Végül a törvényjavaslat visszatér ahhoz az álságos logikához, miszerint nem szól a fogyasztás büntetéséről, ám meg tartja a megszerzés és a tartás büntethetőségét. Hát tessenek nekem példát mutatni arra, hogy valaki úgy tud kábítószert fogyasztani, hogy azt előtte nem szerzi meg! És még inkább nehéz lesz úgy a megszerzést vagy a tartást üldözni, ha közben számítani leh et arra, hogy az illető vészhelyzetben el fogja fogyasztani, vagy a törvényjavaslat által felkínált úton arra hivatkozik, hogy saját fogyasztásra, netán arra, hogy közösségi fogyasztásra szerezte meg, illetve tartja magánál. Hát nem kívánunk efféle össznép i társasjátéknak a részesei lenni! Nehéz lesz a kábítószer, a
