Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Személyi ügy: - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
1848 Először megadom a szót Bárándy Péter igazságügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti maximum 25 perces időkeretben. (Folyamatos zaj. - Csenget.) DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztését teszem meg. Annak az 1978. évi IV. törvénynek a módosításáról van szó, valamint az eljárási törvény módosításáról, amelyet igen sok további módosítás ért, lehet azt mondani, hog y a Btk.nak több mint 900 helyen történt meg a változtatása. Változtatott rajta az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatokkal, változtatott rajta annak idején még néhány törvényerejű rendelet, majd végül változtatott rajta néhány törvény is, mintegy 49. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A korrekciók nagy száma két üzenetet hordoz magában. Az egyik üzenet az, hogy ideje az idők változására is tekintettel egy új Btk.t létrehozni, ideje egy új kódexet létesíteni, amely koherens szabályokat tartalmaz. E nnek a munkálatai folynak. A másik üzenete az, hogy ha újabb módosítással kell illetni ezt a kódexet, akkor ez a módosítás kellően mértéktartó legyen, és csupán azokat a tartalmi elemeket szabad tartalmaznia, amelyek részben a megváltozott büntetőpolitikáv al kapcsolatosak. Ez a jelenlegi kormánynak az elmúlt kormányéval össze nem egyeztethető szemléletéből adódik. Valamint azokat az elemeket kell tartalmaznia rendelkezésként, amelyek jogharmonizációs kötelezettségből, nemzetközi szerződésből adódnak. Ehhez képest a jelenlegi Btk.módosítás rendkívül visszafogott, annak ellenére, hogy viszonylag sok rendelkezést tartalmaz. Tény az, és ebből kellett kiindulni, hogy a mi bűnözési statisztikánk, bűnözési helyzetünk az országot az európai középmezőnybe utalja, an nak ellenére, hogy jelentősen rosszabbodott a bűnözési struktúránk, és jelentősen nőtt az utóbbi tíz évben a bűncselekmények száma. Azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a középmezőnybe tartozásunk ellenére a börtönstatisztikánk nem ezt tükrözi, hisze n 2001ben 17 275ös lélekszámot ért el az elítéltek száma a bvintézetekben. Ez százezer lakosra számítva több mint 170 fogva tartottat jelent, eltérően az európai uniós átlagtól - hasonlítsuk össze , ami 80 körül van, márpedig az Európai Unióba törekszü nk és igyekszünk. Igaz, hogy van olyan tengerentúli ország, ahol ez a statisztika mást mutat, de a mi törekvésünk és jogi kultúránk nem ezzel egyezik. A bűnözés növekedésére adandó válaszokat két csoportba lehet sorolni. Az egyik csoport az, amely a végreh ajtandó szabadságvesztés büntetéstől való elfordulást vallja magáénak, azokat a tudományos eredményeket használja, amelyek ennek a helyességét tartalmazzák. Természetesen ez a szemlélet magában foglalja azt is, hogy több pénzbüntetést, munkabüntetést alkal maz, valamint bizonyos diverziós törekvéseket is, amelyek lehetővé teszik a büntetőeljárásoknak a nem teljes végigvitelét, helyette más megoldásokat kínálnak, olyan megoldásokat, amelyek esetenként gyorsabban gyógyítják a társadalmon okozott sebeket, példá ul a sértettel való kiegyezés folytán. Ultima ratióként, utolsó lehetőségként hajlandó csak ez a szemlélet a bvintézeteket felhasználni és végrehajtandó szabadságvesztést alkalmazni. A másik jól körülhatárolható szemlélet egy represszív büntetőjogi szemlé let. Megoldásnak a szigorítást és a végrehajtandó szabadságvesztések arányának és számának növelését tekinti. Az 1990es évektől kezdve mindkét irányzat hatása érezhető, érzékelhető volt és jelen volt Magyarországon, azonban 1998tól, a LXXXVII. törvény me gjelenésétől - amely '98ban lépett hatályba - szinte kizárólagosan az utóbb említett represszív büntetőpolitika volt tetten érhető Magyarországon. Ezzel a szemlélettel a jelenlegi kormányzat és magam nem értek egyet. Ehhez képest az előterjesztett javasla t az általános részben változtatásokat tartalmaz. Ezen változtatások között a legfontosabbnak tekinthető az, hogy hatályon kívül helyezi a büntetési tétel középmértékének alapulvételére vonatkozó rendelkezést, azaz visszaadja a bírónak mint a harmadik hata lmi ág tényleges gyakorlójának azt a szabadságot a büntetéskiszabásban, amely a büntetőbíró tevékenységének a lényege.
