Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - "Mozgássérültek nélkül Európába?" címmel - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
1808 BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Tisztelt Államtitkár Úr! (A mikrofonja nem működik.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérem, kapcsolják be a képviselő asszony gépét! A jegyzői helyről kellene átkapcsolni. (Megtörténik.) Képviselő asszo ny! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Tisztelt Államtitkár Úr! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló ’98. évi XXVI. törvény 17. §a kimondja: "A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelel ő családi, lakóotthoni, intézményi lakhatási forma megválasztásához." A gyakorlatban azonban kétségbeejtően nehéz ennek a jognak érvényt szerezni. Egy konkrét, sok tapasztalattal járó példa erre az Auróra Alapítvány kü zdelme egy ilyen, a mozgáskorlátozottak lakóotthonának létrehozásáért. Az Arany Alkony és a Medicatus Kft.vel összefogva Törökbálinton készülne el az áhított otthon, amelyet a tolókocsiban élők speciális igényeihez alakítottak ki a tervezők. Csakhogy az a nyagi és a szervezési nehézségek mellett utóbb kiderült, a lakossági tiltakozással is meg kell birkózniuk. Amikor egy erről szóló újságcikket olvastam, úgy éreztem, mintha évszázadokat lépnénk vissza az időben. A cikk nagybetűs címe torokszorító: "Nyomorék falva itt ne épüljön!" - tiltakoznak előre a mozgássérültek tervezett rehabilitációs lakóotthonának majdani szomszédságában élők, és képesek hátráltatni már évek óta az otthon létrejöttét. Mindezek alapján a következő kérdést szeretném feltenni az államtit kár úrnak: mit tud a tárca segíteni abban, hogy megépüljön végre a lakóotthon? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kérdésre Kökény Mihály államtitkár úr válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szoc iális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Szomorúsággal tölt el mindaz, ami elhangzott, mert ebből kiderül, hogy Törökbálinton élnek olyan emberek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal a kör ülménnyel, hogy a mozgássérültek egy csoportja nem a támogatásukat kéri, hanem pusztán az alkotmányban és a törvényekben meghatározott jogaikkal kívánnak élni. Őszintén remélem, hogy az ön kérdéséből megismert minősítés és vélemény nem Törökbálint lakosság ának a többségi véleménye. Biztos vagyok abban, hogy ennek a helyzetnek az is az oka, hogy a Törökbálinton élők nagyon keveset tudnak a mozgássérült emberek életéről és mindennapjairól, és minden bizonnyal több tapasztalatra és információra van szükségük. Ezért a miniszter asszony és jómagam is készek vagyunk arra, hogy jószolgálati misszióként segítsünk abban, hogy a ma még ellenérdekűnek látszó felek egymásra találhassanak. Az elmúlt időszakban a tárca több munkatársa találkozott az Auróra Alapítvány képv iselőivel, és tárgyaltak arról, hogy mi mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a lakópark leendő lakóinak egészségbiztosítási és szociális szolgáltatásokat lehessen biztosítani. Úgy látjuk, hogy a szociális törvény módosításával bevezetett támogató szolgál at keretében van arra lehetőség, hogy még normatív támogatást is tudjunk nyújtani a majdan megépülő lakóparkban elhelyezett társaknak. Nagyon köszönöm a képviselő asszonynak, hogy a kérdésével módot adott arra, hogy ezek a gondolatok most elhangozhattak az Országgyűlésben, és remélem, hogy a kérdés és az arra adott válasz elhangzik Törökbálintig is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
