Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Lord Irvine of Lairg brit lordkancellár és kíséretének köszöntése - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
176 Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Kökény Mihály politikai államtitkár úrnak. Parancsoljon, öné a szó. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitká r : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a vita ma reggel elkezdődött miniszter asszony expozéjával, akkor az a reményem élt, hogy egy konstruktív párbeszéd alakul ki, hogy a jövőről fogunk beszélni, arról, hogy a fenntartható fejlődés feltételek ént hogyan fogjuk az előttünk álló években, évtizedekben erősíteni a családok biztonságát. (11.20) Ehelyett sajnos visszatértünk a múlthoz, felrémlik az előző ciklus szelleme - tudom, más a szereposztás. De hogy ne maradjon még egyszer a levegőben Mátrai M árta képviselőtársam kérdése, én is szeretném elmondani, a kormány nevében is, hogy nem szavaztuk meg annak idején, akik akkor képviselők voltunk, azokat az előterjesztéseket, amelyek az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat, a társadalmi esélykülönbs égeket növelték, ezt kutatók is igazolták, tisztelt Országgyűlés. Azért nem szavaztuk meg ezeket az előterjesztéseket, mert ezek középre koncentráltak, és elengedték a rászorultak kezét. Nem szavaztuk meg ezeket az előterjesztéseket, mert csak az érdemesek nek adtak juttatást, és ahogy ma már elhangzott, de talán ismétlés a tudás anyja, mert egyszer sem állították meg a családi pótlék értékvesztését. Kérdezik önök, hogy vane fedezete az előterjesztésben szereplő intézkedéseknek. Szeretném mondani, hogy igen is van fedezete ezeknek az intézkedéseknek, persze tudom, ez egy olyan “az is baj, ha nincs rajta sapka, az is baj, ha van” típusú érvelés, és megértem az aggódásukat, mert más képviselőtársaink meg azt kérdezik, hogy akkor meg miért nincs benne több jutta tás, és mikor kerül sor a kiegészítő családi pótlék emelésére. Tehát azt gondolom, ne aggódjanak, biztosan megvan a fedezet, ami itt szerepel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és a rendszeres gyermekvédelmi támogatássá visszaala kítandó kiegészítő családi pótlék növeléséről is fogunk gondoskodni, legelőször úgy, hogy majd visszaállítjuk azt az indexálási rendszert, amit önök megszüntettek. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. K étperces felszólalásra megadom a szót a Horváth Jánosnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napirenden lévő téma, a családtámogatás, a gyermekekkel való foglalkozás mellett fontos beszélgetés alaku lt ki a Bokroscsomagról. Előfordul az, igen tisztelt képviselőház, hogy az ága egy fának vagy egy mellékes megjegyzés olyan nézetet próbál megerősíteni, ami eredetileg is téves volt. Azért, mert Mécs Imre képviselő úr és azért, mert Szabó Zoltán képviselő úr úgy tudja, hogy világhírű közgazdászoknak az a véleménye, hogy a Bokroscsomag megváltó volt… - a Bokroscsomag tévedés volt. Vannak olyan közgazdászok, akiket lehet erre idézni, de vannak olyan filozófusok is, akik azt mondták évezredeken át, hogy a v ilág négy elemből áll - hogy volt a görögöknél? - a földből, a tűzből, a levegőből és… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Víz.) Aztán volt olyan is, hogy Semmelweis Ignác doktornak megvolt a meglátása, hogy mi az orvostudomány előrelépése, és az orvostudomány nagy része, a professzorok, a híres emberek, császári nevezetességek kinevették és kikergették. A Bokroscsomag körülbelül egy Semmelweis Ignácfajta jelenség. Vagy mondhatnék egy másik hasonlatot: amit a Bokroscsomag tett a magyar gazdasággal, hogy lecs ökkent a termelékenysége, az olyan orvosi hozzáállás volt, mint valamikor a piócával való gyógyítás. A pióca kiszívja a rossz vért, aztán majd egészséges lesz az ember, ha nem elég, akkor
