Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Lord Irvine of Lairg brit lordkancellár és kíséretének köszöntése - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
174 fesztelenül, önfe ledten szét tudtak osztani 320 milliárdot abból, amit a mi gazdaságpolitikánk eredményeképpen az emberek megtermeltek és tartalékként az önök rendelkezésére állt. Aztán, hogy önök ezután a további, például az ebben a törvényjavaslatban is előírt és leírt, egyébként helyes célokra honnan fogják előteremteni a fedezetet, azt én nem tudom, mert bárhogyan tanulmányoztam az önök választási ígéreteit és programját, abból én koherens gazdaságpolitikát, amely az előző kormányzat emelkedő nemzetképéhez igazodva egy növekvő gazdasági, külgazdasági recesszió mellett is növekvő saját országon belüli termelést tett lehetővé, én ezt az önök gazdaságpolitikájából, amit én nem látok, következésképpen ezt sem látom. Tehát nem tudom, hogy vajon önök miből fognak a továbbiakba n ilyenfajta kiadásokat tenni, és csak kívánják maguknak azt a jót, hogy ha majd az elkövetkezendő években önök is meg tudják teremteni az emberek munkája által és a helyes gazdaságpolitikájuk által azt a helyzetet, ami miatt most itt el kell képedni, hogy hova jutottunk, ahol vagyunk. Szerintem azt, hogy ezt a helyzetet, ahol vagyunk, nem lehet pozitívan értékelni, annak nem a mi gazdaságpolitikánk az oka, hanem egészen más. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót K árpáti Zsuzsa szocialista párti képviselő asszonynak. Parancsoljon! KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Mátrai Márta képviselő asszonnyal, aki azt mondja, hogy értékrendi különbség van az ellenzé k és a kormányzó pártok között. Ezzel egyet is lehet érteni, azonban úgy gondolom, hogy nem a polgári és a nem polgári értelemben. Hiszen bizonyára tanult képviselőtársaim a történelemből legalább azt ismerik, hogy az I. Internacionálé egyik ülésén Marx Ká roly volt az, aki az ár és az érték kérdésében úgy kezdte a közgazdasági előadását, hogy polgárok. Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy állampolgárokról beszélhetünk, és mi a családok támogatásánál is az állampolgárokról polgári értelemben beszélünk. Ezért nekünk valamennyi család és valamennyi gyerek egyforma és egyenlő. A probléma az, hogy a tények borzasztó makacs dolgok, és ezek mást mutatnak. Azt mutatják, hogy a Fideszkormányban a gyermekes családok számára két típusú ellátás és két különböző tí pusú és színvonalú ellátás volt, és ilyet hozott létre a Fideszkormány. A különbségtevés tehát egyértelműen az volt, hogy a szülőnek volte legális munkája, és ezen belül pedig mennyi munkajövedelemmel rendelkezett. Úgy támogatta a Fideszkormány a család okat, hogy a jobb jövedelmi helyzetben lévő családokat támogatta, miközben mellőzte a többi család megfelelő mértékű támogatását. Ha már az iskoláztatási támogatásnál tartunk, akkor azt gondolhatjuk, hogy ezzel a szabályozással nem is volt semmi probléma; de, igen tisztelt képviselőtársaim, volt, hiszen ez a legdurvább és legsértőbb megoldás, méghozzá úgy, hogy a morális értékítéleten túl emögött semmiféle szakmai érv nem húzódott meg. Ez az intézkedés, amely ’99ben lépett hatályba, az alanyi jogosultság h elyett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érdemhez kötötte az ellátást. A Szocialista Párt és a szabad demokraták számára pedig nincsenek érdemes és kevésbé érdemes családok. Ezért szeretnénk újra visszaállí tani az egységes családi pótlék intézményét. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. DR. MÁTRAI MÁ RTA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én ilyen marxista eszmefuttatás helyett inkább a családtámogatási rendszerről szeretnék beszélni; nevezetesen, visszakanyarodva Szabó képviselőtársamhoz, akinek a felszólalása, azt gondolom, é ppen akkor, amikor elmondta, nem volt
