Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 6 (31. szám) - A Magyar Rádió Közalapítvány beszámolója az Országgyűlésnek 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról; a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakáról szóló beszámolóról szóló országgyűlési ha... - ELNÖK (Mandur László): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1716 a beállítás, ahogy az úgynevezett előfizetői, készülékhasználói díjról beszélt elnök úr - mármint Szadai elnök úr , az szerintem pontatlan, vagy tudatosan, vagy tájékozatlanságb ól. Tudniillik az úgynevezett előfizetői díjat az elmúlt időszakban is a parlament költségvetése határozta meg. Itt tehát bármilyen zárt is kíván lenni a médiatörvény abban az ügyben, hogy a mindenkori politikának ne legyen beleszólása a közszolgálati médi umok pénzügyi, gazdasági hátterének meghatározásába, azzal, hogy a mindenkori költségvetési törvény határozta meg az úgynevezett előfizetői díj abszolút összegét - közvetve az abszolút összegét , azzal a törvényhozásnak igenis volt lehetősége, és most is, bármennyire is vitatható az, hogy az előfizetői díjat átvállalta a kormány, nagyjából ugyanazok a szabályok érvényesek. Tehát a különbség formai, a stabilitás, a kiszámíthatóság ugyanúgy megvan a Rádió működésének ebből a forrásból származó gazdasági felt ételeit illetően, mint korábban. Én tartalmi kérdésekben nem nagyon szeretnék most elmélyedni, bár hozzá kell tennem azt, hogy az alapvető viták a Rádió működésének természetesen tartalmi kérdései körül zajlanak, és az SZDSZ álláspontjára is áll az, amit i tt mások elmondtak már, hogy ha a kuratóriumok kapcsán kialakult véleménykülönbség nem létezne, mi akkor sem tudnánk a Rádió beszámolóját elfogadni. A tényt érdemes mindenesetre megállapítani, hogy a Rádió látszólag, és nemcsak látszólag, valójában is jobb helyzetben van, és jobban teljesíti hivatását, mint a Magyar Televízió teljesítette az elmúlt időszakban, hiszen míg a Magyar Televízió 10 százalékos nézettségre zuhant vissza, a Magyar Rádió az érdemi piaci verseny megjelenésével körülbelül 30 százalékos hallgatottságnál tart, ami piacvezető pozíciót jelent. Persze ennek megvannak a technikai okai is, és megvan természetesen az az érdemi oka is, hogy a Magyar Rádió minden tartalmi problémával együtt is megbízható információs forrás ma a lakosság jelentős része számára. Éppen ezért a Magyar Rádió közszolgálati tevékenységének, mármint információs tevékenységének a felelőssége a hallgatottság miatt jóval nagyobb, mint a majdhogynem jelentéktelenre visszazuhant Magyar Televízió hasonló tevékenységének az érde mi felelőssége volt. Persze reméljük, hogy nem marad úgy a helyzet, ahogy most áll. A legvitathatóbb tartalmi elem természetesen a politikai elfogultsággal kapcsolatos. Itt Szabó képviselő úr már részletesen kifejtette a mai kormánypártok többékevésbé egy behangzó álláspontját. Azt tudom összefoglalóan erről a dologról mondani, hogy ha az előző kormány idején a kiegyensúlyozott politikai tájékoztatást olyan korrektül követte volna a Magyar Rádió, mint azt az elmúlt időszakban a kormányváltás óta teszi, akko r valószínűleg sokkal kevesebb kifogás érte volna a Rádió tevékenységét. Tudniillik ma többékevésbé igyekszik a Rádió azt a metódust követni, ami elfogadható lett volna az előző ciklusban is: ha a kormány mond valamiről valamit, akkor megszólaltatja az el lenzéki álláspontot. Az előző ciklusban ez nem volt szokás, az előző ciklusban más módon szólaltatta meg az esetleges ellenzéki álláspontot, és más módon a kormánypártit, és az arányok, valamint a megszólalási szituációk is egészen mások voltak. Nem az vol t a probléma, mint ahogy sokan megpróbálták beállítani, hogy az akkori ellenzék kifogásolta, hogy a miniszterelnök időnként szót kap a Rádióban, hanem az volt a probléma, hogy a miniszterelnöknek nem bérelt a szó igazi értelmében, de valójában rádióműsora volt, függetlenül attól, hogy volte mondanivalója vagy sem, automatikusan megjelent a Rádióban és beszélt valamit. Ez közszolgálati rádióknál szokatlan metódus. Ha van ilyen megoldás, akkor egy demokráciában az ellenzék hasonló státusú embereit ugyanilyen súllyal meg szokás szólaltatni. Ez volt ebben az ügyben a fő kifogás. Azt gondolom, nem véletlen, hogy a majd tárgyalandó ORTTbeszámoló kapcsán érdemes lesz elmondani, hogy az ORTT akkori kormánypárti többsége ebben az ügyben elvi jellegű állásfoglalást nem mert hozni. (12.20)
