Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 6 (31. szám) - Egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1701 nem is beszélve, hogy számos esetben jelenleg törvényi szinten szabályozott kérdést alacsonyabb rendű szabályozás keretében kíván rendezni. Ez alkotmányossági kérdéseket is felvet. Az 1998. évi XXXIX. törvény, amely a tb pénzügyi alapjairól és a tb szerveinek állami felügyeletéről szól, tehát e törvény módosítása a nyugdíj- és társadalombiztosítás keretében működő igazgatási szervek jogi személyiségét állítja vissza. Bár a bizottság előtt az előterjesztő képviselője ké rdésre válaszolva azt mondta, hogy ez a lépés egyáltalán nem fog a működési költségek növekedésével járni, nem lehetnek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy ennek az ellenkezője igaz, és csak bízhatunk abban, hogy ez a növekedés nem lesz drasztikus. A hatál yos egészségügyi törvénynek mond ellent a jelen javaslat 42. §a, mely szerint a feltehetően bűncselekmény következtében elszenvedett, 8 napon túl gyógyuló sérülés esetén az érintett személyazonosító adatait köteles az orvos a rendőrségen kívül az egészség ügyi szolgáltató betegjogi képviselőjének is jelenteni, és ez utóbbihoz sem kell a beteg beleegyezése. Ezzel szemben az egészségügyi törvény 30. §ának (3) bekezdése egyértelműen kimondja: "a betegjogi képviselő egyedi ügyekben kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás keretei között járhat el" - nagy a diszharmónia. Vitatott a gyógyszertár repatriálásával kapcsolatos módosítás. Az előterjesztő a közforgalmú gyógyszertárat működtető betéti társaság személyi joggal bíró beltagjának elővásárlási jogát a gazda sági törvénnyel ellentétesnek tartja, ezért az ezzel kapcsolatos jogszabályi részt hatályon kívül kívánja helyezni. Megvallom őszintén, többször áttanulmányozva a gazdasági törvény idézett szakaszait, nem találtam a megjelölt szakaszok között olyat, amely a társasági részesedés átruházásának tilalmát mondaná ki, és jogász ismerőseim is osztották véleményemet. Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat ezer sebtől vérzik. De ez a kisebbik gond, mert esetleg módosító javaslatokkal ezen lehetne segíteni. Az alapvető gond az, hogy a számtalan más jogszabályra történő szabályozási utalás, a számtalan rendeletalkotási felhatalmazás a kézi vezérlés tipikus jellemzője. A kormány az egészségügyi átalakítás lényeges mozzanatait a parlament háta mögött kívánja me gvalósítani. A törvényjavaslat megítélésem szerint számos helyen ütközik a jogalkotási törvénnyel is, és néhol azt az érzetet kelti az emberben, hogy az állam fokozatosan ki kíván vonulni az egészségügy területéről. A Magyar Demokrata Fórum jelen formájába n nem tudja az előterjesztést támogatni, és azt javasolja a kormánynak, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével átdolgozásra vonja vissza. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szé pen. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak. Képviselő asszony, öné a szó. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A vita vége felé azért kértem szót, hogy részben módom legyen reag álni képviselőtársaimnak a vitában korábban elhangzott megjegyzéseire, részben pedig azért, hogy ismételten kísérletet tegyek arra, hogy a törvényjavaslatnak a szocialista frakció és a kormány számára leghangsúlyosabb módosító javaslataihoz a támogatásukat megnyerjük. A szocialista frakció lényegi álláspontját Tittmann képviselőtársam kifejtette. Mielőtt még a vitában elhangzottakra válaszolni kívánnék, engedjék meg nekem, hogy egy megjegyzést tegyek a minisztériumok apparátusában dolgozó köztisztviselők vé delme érdekében. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezt pedig azért tartom szükségesnek, mert két ellenzéki képviselőtársam is olyan kritikát fogalmazott meg az előterjesztő képviseletében a bizottság előtt megjelent kö ztisztviselőre vonatkozóan, amit jogállásából adódóan a köztisztviselő nem tehetett meg másként. Egyfelől, hogy
