Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 6 (31. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1679 Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönö m szépen. A kormány nevében Szanyi Tibor államtitkár úr jelezte felszólalási szándékát. Államtitkár úr, öné a szó. DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ország gyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön az imént azt mondta, hogy ez a téma már többedszer szerepel a parlament napirendjei között - vagy ezúttal napirend előtt , és hogy a kérdéseire folyamatosan nem kapott választ. (9.20) Látszólag valóban elbeszélünk egymás mellett, ugyanis ön egy érzelmi megközelítésben tálalja ezt a problémát, csak hát a valóság ennél sokkal szikárabb. Ön azt állítja, hogy ez egy elhibázott rendelkezés volt, amit a konyhai ételmaradékok tekintetében a miniszter hozott még a nyár végén. Lehe t mérlegelni egy jogszabálynak a tartalmát, értelmét, de ha azt is tudjuk, hogy ennek a jogszabálynak mi a háttere, akkor lehet, hogy ez a mérlegelés szűkül. A következőről van szó: Magyarország kinyilvánított szándéka, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz . Az Európai Unió egyik legfontosabb része pedig az, amit úgy hívnak, hogy egységes belső piac. Az egységes belső piacon márpedig egységes szabályok vannak, és akik ezen az egységes belső piacon részt kívánnak venni, azoknak a szabályokat el kell fogadnia, függetlenül attól, hogy azokat ki, mikor és hol hozta. Tehát ebben az esetben valóban egy európai uniós direktívának az átvételéről van szó. Azonban azt is látni kell, hogy megteheti az ország, hogy nem veszi át ezeket a direktívákat. Ebben az esetben ped ig előkészíti azt a szituációt, hogy nem fog tudni részt venni az egységes belső piacon. Ez egy döntés kérdése, hogy akarunke játszani azon a játéktéren, vagy nem. Ha nem, akkor… (Dr. Kelemen András: A döntést elő kell készíteni!) A parlamenti bekiabálás valóban egy igazi műfaj, csak éppen ez az obstrukció része. Akkor a döntéselőkészítésről is beszélhetünk, igen, kedves képviselőtársam. Szeretném önöknek elmondani, hogy megközelítőleg háromezer rendeletet kell a magyar törvényekben, jogszabályokban átven ni, háromezer európai uniós direktívát, kérem tisztelettel. Nem akarok számadatokat mondani, mert nem lehet ezeket kilóra összehasonlítani, de az önök kormánya ennek egy töredékét sem végezte el. Ha önök kellő időben hozzákezdtek volna ehhez a feladathoz, akkor bizony lett volna bőven idő előkészítésre. Az Európai Unió jogszabályalkotása ugyanis olyan, hogy már évekkel előtte megmondja, hogy körülbelül milyen törvénykezésre készül. Most itt, a kapuzárás előtt, amikor láthatólag pörögnek le a határidők, mily en előkészítést hiányolnak, amikor pont önök voltak azok, akik ezt annak idején elmulasztották? Egyszerűen meg kell csinálni ezeket a feladatokat. De szeretnék azért visszatérni az eredeti témára, amit Lezsák úr is fejtegetett. Például arra, hogy a Szállod aszövetség nem tud erről a dologról. Azt gondolom, hogy az a szövetség, amelyik az érdekkörébe tartozó hazai jogszabályoknak a megjelenését nem követi figyelemmel, önmagáról állít ki bizonyítványt. Nem hiszem, hogy csupán kormányzati felelősség lenne, hogy egy nyilvánossá tett rendeletről - amit egyébként ön is itt, a parlamentben már több ízben adresszált - ezek után még mindig nem tudnak. Akkor valahol nagy alkalmatlanságokról beszélünk; mert azt el lehet várni nemcsak az állampolgároktól, de a szakmai sz övetségektől is, hogy az érdekkörükbe tartozó rendelkezésekről, rendeletekről tudjanak. Ami pedig magát a rendeletet illeti, igen, totális a tiltás; egyszerűen azért, mert amikor az ember egy rendeletet alkot, akkor egészen világosan azt a kockázatot is fö lméri, hogy vajon tudjae annak a betartását valamilyen fokon és formában ellenőrizni. Ön is mondta, hogy hány vendéglátóhely van, micsoda mennyiségről van szó. Következésképpen azt hiszem, hogy az adófizetőknek valami iszonyatos pénzébe kerülne, ha az ön által kívánt ellenőrzést e rendelet mellé akarnánk tenni. Azonban – és azért ezt sem szabad elfelejteni – nem
