Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolója a Magyar Országgyűlés számára az 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról; a Hungária Televízió Közalapítvány 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról szóló beszámolór... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1550 minden megszólalásban elhangzott, hogy most büntetni kívánjae a jelenlegi kormányoldal a Hungária Közalapítványt, a Duna Televízió Rt.t azzal, hogy két évre vonatkozó beszámolóját nem kívánja elfogadni. A másik kérdéskö r pedig a gazdálkodással, pénzügyi helyzettel függ össze. Itt többen úgy fogalmaztak, hogy ne politikai döntést hozzunk arról, hogy most elfogadjuke a beszámolókat, a kétéves beszámolót, hanem szakmailag közelítsük meg a kérdést. Nos, tisztelt Ház, én úgy ítélem meg, végighallgatva a vitát, hogy itt igazából valóban nem a kuratórium és a kuratórium elnöksége felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult, mert egy politikai döntést hoztak itt a jelenlegi ellenzéki pártok, akkori kormánypártok, akik eldöntötték azt, hogy a kuratórium elnöksége nem lehet teljes. Ez egy politikai döntés volt, és valóban, a felelősség az akkori kormánypártok képviselőit terheli ezért a helyzetért. De miután megszületett ez a döntés, azért mégiscsak szakmai indoka is van annak, hogy most két évre vonatkozóan nemet mondunk. A költségvetési bizottságban elég részletesen foglalkoztunk - akkor még én magam is tagja voltam a költségvetési bizottságnak - a Duna Televízió gazdálkodásával, pénzügyi helyzetével. Ezt azért hozom szóba, mert sz eretném világossá tenni a jelenlegi ellenzéki képviselők előtt azt, hogy a döntésünknek szakmai tartalma és szakmai oka van. Mert ha teljes kuratóriumi elnökséggel működött volna a közalapítvány az elmúlt években, akkor valószínű, hogy az a nehéz helyzet a mostani kormánypárti képviselők számára nem adódott volna, vagy sokkal jobban feloldható lett volna, ami például a forgótőkejuttatás körüli probléma mentén alakult ki. Emlékeztetnék mindenkit arra a júniusi költségvetési bizottsági ülésre, amikor is több anyagot tárgyaltunk, több anyag érkezett be a költségvetési bizottsághoz, és megjelölték ezekben az anyagokban, hogy bizonyos forgótőkejuttatásra lenne szükség. Az egyik anyagban 1,5 milliárdot, a másik anyagban 2 milliárdot, a harmadik anyagban 3 milliá rdot jelöltek meg. Ezt már akkor, a bizottsági ülésen elmondtam. Tehát én azt gondolom, hogy ha a politikai döntése nem lett volna az akkori kormányoldalnak az, hogy ne vehessünk részt a kuratórium elnökségének a munkájában, akkor az esélyünk meglett volna arra, hogy világos képet kapjunk arról, hogy most akkor milyen mértékű tőkejuttatásra is szorul a Duna Televízió Rt. ahhoz, hogy megfelelő módon tudjon gazdálkodni. De e tekintetben szakmai válasznak tekintem azt, amit vezérszónokként Kósa Ferenc képvisel őtársam mondott, amikor is arra utalt, hogy ez a csonka kuratórium bizony milyen módon lehetetlenítette el azt a vezetőt, aki mellett egyébként a nagyon kiváló díjat megkapta a Duna Televízió. A gazdasági életben ismert az elmaradt haszon intézménye és a l ényege. Kulturális értelemben is felfoghatjuk azt, hogy ha mi tudtuk volna befolyásolni a kuratórium elnökségének a munkáját azáltal, hogy részt veszünk a munkában, akkor elképzelhető, hogy egyfajta elmaradt haszonnal most nem kellene szembesülni kulturáli s értelemben, és nem pénzügyi értelemben. De azt mondom, hogy ha időben kiegészítésre kerülhetett volna a kuratórium elnöksége, akkor nem biztos, hogy terhelte volna a Duna Televízió Rt. költségvetését az a személyi kiadás, amire Pető Iván képviselőtársam utalt, amit egyébként a költségvetési bizottsági ülésen én magam is szóvá tettem. Lehet ezt úgy is felfogni, hogy felesleges költségvetési kiadása jelentkezett a televíziónak akkor, amikor - Pető Iván úgy jellemezte - ejtőernyősöket alkalmaztak. Igaz, hogy vigyáztak arra, hogy azért ez szakmai fellazítást ne jelentsen. De azért én úgy is felfoghatom a kérdést, hogy túl azon, hogy felesleges költségvetési kihatást eredményezett, adott esetben még azt a szakmai munkát, amit mindenki nagyra értékelt az itt meg szólaló képviselők közül, tekinthetem úgy, hogy a szakmai munka szempontjából ártalmas volt, vagy éppen a szakmaiságot föllazította. Mert nyilván azok a Duna Televíziónál hosszú ideje dolgozó, nagyon felkészült személyek, akik azt látták, hogy ott mindenfé le szélsőjobboldali nézeteket más televízióban erősen hangoztató személyek, amelyek egyébként a közszolgálatiságtól meglehetősen idegenek, megjelennek a Duna Televíziónál, és szívják a Duna Televízió pénzét, ezt bizony az ottani kollégák nem biztos, hogy m egfelelő módon tudták értékelni és tolerálni, még akkor is, ha elviselték.
