Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolója a Magyar Országgyűlés számára az 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról; a Hungária Televízió Közalapítvány 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról szóló beszámolór... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1545 az a vád, hogy ezek az intézmények bajban vannak pénzügyi értel emben, nemcsak most, hanem amióta létrejöttek, és most a kormánypártok eldöntik kedvük szerint, hogy mennyi támogatást adnak. Ha az Állami Számvevőszék egy célvizsgálattal valamiféle támpontot ad a magyar parlamentnek, hogy a vizsgálat nyomán mennyit lát i ndokoltnak, azt gondolom, szerencsésebb helyzetbe kerülünk mindannyian, nemcsak a kormánypártiak, hanem az egész magyar parlament, hiszen van mihez viszonyítani a parlament költségvetésébe bekerülő és a képviselők által elfogadott vagy el nem fogadott támo gatási javaslatot. Magáról a támogatásról azért érdemes még szólni. Azt javasolják a határozati javaslatok, hogy a most vizsgált két intézménynél legyen ilyen célvizsgálat, hogy a költségvetés megalapozottabb legyen. De nem lehet olyan illúziónk, hogy az Á llami Számvevőszék képes arra, hogy felmérje, a magyar adófizetők a költségvetésen keresztül mennyi pénzt tudnak szánni a televíziók, a közszolgálati jellegű televíziók támogatására, hiszen itt a költségvetési keretek korlátozottak, és minden eddigi kormán ynál is korlátozottak voltak. Mindig az a furcsa helyzet áll elő éppen ezért, hogy a mindenkori ellenzék lelkesen támogatja a különböző közszolgálati televíziók költségvetési igényét. Különösen áll ez a Duna Televízióra, mondhatom nyugodtan, mert az előző parlamenti ciklusban egyebek közt én is, amikor a Magyar Televíziónak költségvetési támogatást adott a kormány, kifogásoltam, hogy a Duna Televízió igényeit miért nem veszik figyelembe, legalább részlegesen miért nem elégítik ki. Most azok a pártok vannak ellenzékben, amelyek akkor nem támogatták a Duna Televízió költségvetési többletigényeit, és nyilván most a mai kormánypártok lesznek kénytelenek a költségvetési korlátokra felhívni a figyelmet, ami nem azt jelenti, hogy a Duna Televízió nem kap többlet kö ltségvetési támogatást. (16.30) Amit elmondtam, csak azt jelzi, hogy a költségvetésnek, hála istennek, kemény korlátai vannak, mert tragikus következményei lennének, ha ezek a korlátok puhák lennének, ennek gazdasági értelemben csúnya következményei lehetn ének; és ezeket a kemény korlátokat figyelembe véve bizony szembe kell néznünk azzal a problémával - és itt érkezem el az érdemi problémához , hogy hány közszolgálati televíziós csatornát tud a magyar adófizető, a magyar költségvetés finanszírozni. Nem az a kérdés számomra, az SZDSZ számára, hogy a Duna Televízióra szükség vane, mert szükség van, ezt szeretném egyértelművé tenni, és mindig is úgy gondoltuk, hogy szükség van; hanem az a kérdés merül fel - és ezt a legszerencsésebb a Duna Televízió kapcsán világossá tenni , hogy képese a költségvetés megfelelő színvonalon, megfelelő igényességgel ebben a pillanatban három közszolgálati csatornát fenntartani. S ha már a Duna Televízió beszámolójáról van szó, akkor azt kell kiemelnem, hogy nekem, mint a költ ségvetésért is felelős képviselőnek, mintaszerű a Duna Televízió - szemben a Magyar Televízióval - abban az értelemben, hogy kevés pénzből igenigen igényes műsort tud készíteni, és a közszolgálatiság - egyébként ebben nincs különbség kormánypárti és ellen zéki képviselő között az alaphelyzet megítélésében - számos követelményének sokkal inkább eleget tud tenni, mint a Magyar Televízió. Tehát amikor az a kérdés merül fel, hogy a költségvetés el tudjae tartani a három közszolgálati csatornát, akkor erre nem az a válasz, hogy automatikusan meg kell szüntetni egyet, hanem azt kell mérlegelni, hogy valóban, azokat a jogos igényeket, amelyeket itt a két kuratóriumi elnök megfogalmazott a mai délután folyamán, ki tudjuke elégíteni, illetve milyen módon tudjuk leg jobban a közszolgálatiság követelményét a költségvetésen keresztül biztosítani. Legyen tehát világos, hogy én a Duna Televíziót sok tekintetben példaadónak tekintem, nemcsak azért, mert nemzetközi díjak ismerik el a kulturális televízió nívóját, hanem azér t is, mert bizony valóban napi húsz órán keresztül, műsorainak a döntő többségével tudja azt a normát teljesíteni, amit nem pontosan megfogalmazva a törvényben, de mindannyiunk által érzékelve közszolgálatiságnak nevezünk. Ugyanakkor a Duna Televízió beszá molója kapcsán nyilván érdemes megemlíteni, hogy természetesen a Duna Televízióhoz kapcsolódva szembe kell néznünk bizonyos problémákkal.
