Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - Beszámoló a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről; a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről szóló beszámolóról s... - ELNÖK (Mandur László): - VÍGH ILONA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1502 Kérem a parlamentet, hogy a határozati javaslatokat fogadja el. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, elnök úr. A kulturális bizottság ülésén a beszámolók vonatkoz ásában kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére megadom a szót Vígh Ilonának, ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. VÍGH ILONA , a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Ale lnök Úr! Tisztelt kuratóriumi Elnök Úr! A kulturális bizottságban tulajdonképpen nem is tárgyaltuk meg a beszámolót, ugyanis a kormánypárti többség kijelentette, hogy nem tudja elfogadni a beszámolót, a tartalmától függetlenül. Ez az indoklás számunkra elf ogadhatatlan. Mi nem tudunk elfogadni egy olyan tervezetet, amely nem az előterjesztésről szól, márpedig az előttünk lévő tervezet nem az előterjesztésről szól. Ebben az indoklásban, mint ahogy Pető Iván elnök úr említette, egyetlenegy sor sincs a beszámol óról, tehát tartalmilag nem is tervezték azt, hogy a határozati javaslatban szólnak erről. Súlyos hiba csak azért nem elfogadni a kuratórium beszámolóját, mert tőlük függetlenül az akkori politikai erők nem tudtak megegyezni a testületek felállítását illet ően - ezt mi nem tudjuk elfogadni. Lehet érdemben vitázni az előterjesztésről, de ők nem tehetnek arról, hogy a tulajdonosi testület, a felügyeleti testület, illetve a kuratóriumok nem voltak kiegészítve. Tehát nem az ő tevékenységük kritikája, hogy a kura tóriumok és az ellenőrző testületek is úgymond csonkák voltak. Ez a mi felelősségünk, az önöké, és a miénk, tisztelt képviselőtársaim! (13.00) De ki a felelős a csonka kuratórium létrejöttéért? Az Országgyűlés és a pártok. Ettől tulajdonképpen a kuratórium működött. Az Alkotmánybíróság is döntött ebben a kérdésben. Az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy a csonka kuratórium alkotmányellenes, meg is magyarázta, hogy miért: mert működnie kell bármely módon és bármi áron a kuratóriumoknak, hisz nélküle nem tud működni a részvénytársaság. Az embereket nem lehet megfosztani a közszolgálati televíziótól, rádiótól azért, mert a pártok nem tudnak megegyezni a delegáltakban. Hiába sorolták a bizottságban a médiakuratóriumok elnökei, hogy az úgynevezett csonka kur atóriumok 8085 százalékos részvétellel működtek, a szocialisták, szabad demokraták soha nem hiányolták a MIÉP képviselőjét sem a kuratóriumokból, a civil delegáltakat pedig nem tekintik ezek szerint egyenrangú félnek. Már a bizottsági vitában is kibújt a szög a zsákból: a jelenlegi kormánypártokat nem igazán érdekli a kuratóriumok elmúlt négyévi tevékenysége, a szocialistaszabad demokrata többség csak arra használja fel, hogy megzsarolja és gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozza a Magyar Televízió után a többi közszolgálati médiát is, illetve a médiakuratóriumokat is. Az 1999es beszámolónkban már benne volt egy nagyon lényeges grafikon, amely azt mutatta, hogy már 1999 februárjában, amikor az úgynevezett csonka kuratóriumi elnökség megválasztásra került, gyakorlatilag a Magyar Televízió Részvénytársaság saját tőkéjét már meghaladták az adósságai. Eleve lehetetlen helyzetet teremtett az 1996ban elfogadott médiatörvény, amikor rászabadította a kereskedelmi tévéket a védtelen helyzetben lévő közszolgálati t elevíziókra. A kuratórium megalakulásakor a Magyar Televízió reklámbevételei jelentős részét már elveszítette. Csak egy rövid számsort engedjenek meg. '97től a 2001. évig tartó költségek szintje a következőképpen alakult: 1997ben közel 31 milliárd, 1998ban 26 milliárd, 1999ben 25 milliárd, a 2000. évben 33,7 milliárd, a 2001. évben 31,6 milliárd volt. Az adott percek száma pedig jelentősen, több mint 20 százalékkal nőtt ebben az időben. A bevételek szintje tehát lecsökkent. Ez a lyuk a vödrön ott keletk ezett, amit most viszont nem kívánok megismételni, az előzőekben említettem; tehát a reklámbevételeken múlik. Közel 20 milliárdos nagyságban esett el bevételtől a Magyar Televízió. Tehát a kereskedelmi televíziókhoz kerültek át a bevételek a Magyar Televíz iótól. A költségek szintje viszont nő. Ha a költségek szintjét valorizáljuk az eltelt évek inflációjával, akkor az 1997es
