Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - Beszámoló a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről; a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről szóló beszámolóról s... - BAKÓ LAJOS, a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója:
1499 az MTV Rt.nek. Ha 2 millió előfizetővel számolunk, úgy ezek az 5 forintok 10 millió forint hozzájárulást jelentenek naponta egyegy csatorna műsorainak az elkészítéséhez, így már jelentős összeg a TV gazdálkodásában. Az üzemben tartási díj eltörlésével a jelenlegi politi kai akarat gesztust gyakorol azokkal szemben, akik eddig is gond nélkül ki tudták fizetni az üzemben tartási díjat, megnyugtatja azok lelkiismeretét, akik eddig sem fizettek állampolgári fegyelmezetlenség következtében. Ugyanekkor ezen intézkedésével a mag yar közszolgálati televíziót, a két csatornát tekintve napi 20 millió forinttal rövidíti meg. Jelentéktelen tételű könnyítés az egyik oldalon, jelentős érvágás a nemzeti televízión. Ha a költségvetésből kompenzálja ezen összeget, úgy az egész csak szemfény vesztés, hiszen ez is az adófizetők pénze. Jó atyuska módján az adózó állampolgárnak nem a bal, hanem a jobb zsebéből veszik ki a pénzt, és ezért elvárják, hogy az még hálás is legyen, hogy milyen nagy jót tettek vele. Furcsa politikai gesztus! Ugyanakkor hangsúlyozom, a polgárt e gesztussal megfosztják a még igazán ki sem alakult tulajdonosi tudat kialakulásának lehetőségétől is. Az előbb idézett prágai nyilatkozatban idevonatkozóan is komoly kötelezettséget vállalt Fodor Gábor a magyar kormány részéről: " A részt vevő államok vállalják és garantálják a közszolgálati műsorszórók függetlenségét a politikai és gazdasági interferenciától." A költségvetésből való kizárólagos költségvetési finanszírozási gondolat nem feltétlenül az európai normák felé mutat. Én m agam azt tartom a dolgok lényegének, hogy az egyént és a közösséget együttesen szolgáljuk. Mi ez a szolgálat? Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy a közszolgálatiság egyet jelent az egyén és a közösség építésével. Az egyén építésénél természetesen kiemelte n fontos elem a morális építkezés, míg a közösség esetében az adott közösség kohéziója, azaz kultúrája, amelybe természetesen beletartozik annak moralitása is. Moralitás abból a szempontból is, hogy amennyiben érez felelősséget az egyén a közösség egy rész éért és fordítva, a közösség, amennyiben figyel egyes tagjaira, segíti tagjainak mind sikeresebb életvitelét. Ad absurdum ki kell mondani: a közszolgálati televíziónak felelős részt kell vállalnia az adott közösség morális minőségéből; tehát nemcsak a közv etített műsorokért felelős, hanem azok emberi, társadalmi, morális következményeiért is. Csak ez lehet a norma, a rendező elv, amely szerint mérlegelhetjük a műsorszámokat, a programok számát, a pénzügyi kondíciókat, a technológiát, az ingatlant s a többi. Egy hosszú idézetet szeretnék mondani Albert Scharf professzor 1998ban tartott előadásából. A mindenki által elismert nagy tekintélyű Scharf professzor a hazánkhoz hasonló méretű és lélekszámú Bajorországban a bajor rádió és televízió elnöke és az Európa i Közszolgálati Televíziók Szövetségének elnöke volt, pár évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásáig. A kereskedelmi és a közszolgálati szemléletű televíziós médiagondolkodás közti különbségről is elmélkedve a következőket mondja: "A kis nézettségű, lenézően réte gműsoroknak nevezett programok nem számítanak, ha nem képesek behozni a rájuk fordított pénzt. A közönségnek az a jó 5 százaléka, amely érdekelt a kultúrájában, Bajorországban ez 500 ezer nézőt jelent, nagyon fontos számunkra és a társadalom számára. Egy k ultúra nélküli társadalom önmagát adja fel. Csak a kultúra nélküli társadalomnak nincs jövője. Biztosítanunk kell, hogy bárki foghasson bennünket, ezért döntöttünk úgy - idézem Scharf professzort , hogy nemcsak offair, hanem offline is jelen akarunk len ni az összes létező médiakínálattal, különben elveszítjük a kapcsolatot a nézők, a közönség médiaszokásaival, azaz elveszítjük nézőinket. Az olyan értelemben vett adóállomás, amely egy társadalom kultúrájának őre és garanciája, a közvélemény alakításának m édiuma és faktora, a lakosság üresség- és véletlenszerűségorvossága, az értékvesztés és az arcátlanság ellenszere, a jövőben is pótolhatatlan lesz a most kialakuló új médiavilág számára, sőt fontosabb és szükségesebb lesz, mint valaha." Ez a válasz a soks zor feltett kérdésre, hogy lesze majd a jövőben is közszolgálati média. Kell hogy legyen, különben lényegét és összetartozását veszti a társadalom. Scharf professzor végül idézi Jozef Bernhart bajorsváb teológust, kultúrfilozófust - én is az ő gondolatáv al zárom jelen okfejtésemet: "Vane sejtelmünk róla, hogy mennyi kulturáltság szükséges
