Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1493 Először Mikes Évának az egyébként nagyon tartalmas felszólalására, hozzászólására reagálok. Teljes mértékben igaza van abban, hogy egyes esetekben - ezekre én is utaltam - nö vekszik a területfejlesztés terén működő tanácsokban a kormányképviselők száma. Ugyanakkor azt állította, hogy én egyfajta abszurd érveléssel azt próbálom kifejteni, hogy mindez azért történik, mert hosszabb távon - ez a hosszabb táv egyébként remélhetőleg elég rövid idő alatt be is következik - csökkenteni akarjuk a kormányzati részvételt ezekben a testületekben, az a célunk, hogy megalapozzuk egy átfogó államreformmal a modern regionalizmust. Természetesen tudnék hozni történeti példákat arra, amikor egy teljesen ellentétes irányú intézkedés célozza a meghatározott, kívánt állapotnak az elérését. Egy nagyon távoli példát mondanék, aminek semmi köze az adott tárgykörhöz, de ezzel jelzem, hogy ilyen "abszurditások" lehetségesek. Amikor DélRhodesia kikiáltot ta a függetlenségét, akkor ezt NagyBritannia akarata ellenére tette, a helybeli fekete többség nagy ellenzése mellett. Amikor végül is úgy döntöttek, hogy Zimbabwe néven létrejön egy fekete többségű állam, akkor ezt úgy oldották meg, hogy NagyBritannia v isszagyarmatosította egy rövid időre az adott területet, és azután vált az ország függetlenné. De ezt a példát csak azért hoztam, hogy jelezzem, hogy még egy ilyesfajta lépéssorozat sem jelent abszurditást. Itt viszont nem erről van szó. Itt mindössze arró l van szó, hogy végre kellett hajtani egyfajta törvénymódosítást a 2002. évi XI. törvény elfogadása miatt. Jelzem egyben azt, hogy ha a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felelős ezért a területért, és ha a nemzeti fejlesztési terv megalkotásának sz ükségessége következtében két politikai államtitkár tevékenykedik, akkor mind a két politikai államtitkár képviselőjének az adott testületben meg kell jelennie. Tehát ez a kötelezettség, hogy 120 napon belül be kell terjeszteni a törvényjavaslatot, eredmén yezte azt, hogy minimálisan, de növekszik ezen tanácsokban a kormányképviselők száma. Közben azonban - mint már utaltam erre - zajlik egy olyan törvénymódosításnak az előkészítése, amely ezen a területen valóban nem a kormányzat képviselőinek kíván többség et biztosítani. Egyébként mi következetesen kitartunk a korábbi felfogásunk mellett; változatlanul bíráljuk az 1999. évi XCII. törvényben szereplő megoldásokat, amely a regionális fejlesztési tanácsok esetében ezt a kormányzati túlsúlyt megteremtette, ille tőleg eléggé problematikus viszonyt hozott létre az úgynevezett térségi fejlesztési tanácsok és a regionális fejlesztési tanácsok között. Mikes Éva másik megjegyzése a Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatos. Megjegyezte azt, hogy nőtt a politikai államtitk árok száma, emellett pedig még két címzetes államtitkár is megjelent ebben a szervezetben. Hivatkozott arra is, hogy korábban hét politikai államtitkár működött ebben a struktúrában. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy működött még két tárca nélküli minis zter is. Ez a két tárca nélküli miniszteri funkció megszűnt. Az egyik tárca nélküli miniszteri funkció a miniszterhez került át, a közvetlen felügyeletet egy politikai államtitkár végzi. A másik esetében pedig teljes megszűnésről beszélhetünk, bár a Phareügyek azért bizonyos értelemben jogelődnek tekinthetők mint tárca nélküli poszt a mostani politikai államtitkársághoz viszonyítva; a nemzeti fejlesztési terv és EUtámogatások ügyeiért felelős politikai államtitkár nyilván olyan jellegű munkát is végez sok egyéb mellett, amelyet korábban a Phareminiszter látott el. Egyébként, ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük, akkor is egy kismértékű növekedést megállapíthatunk, de drasztikus bővülésről nem beszélhetünk. Ugyanakkor arra is utalni kell, hogy a Minis zterelnöki Hivatal jellege mégiscsak módosult. Korábban - erre egyébként Mikes Éva képviselőtársam és Lezsák Sándor képviselőtársam is utalt - volt egyfajta párhuzamosság bizonyos miniszterelnöki hivatali ügyek és tárcaügyek között. Ezt a mostani megoldás megpróbálja kiküszöbölni - szerintem egyébként sikeresen , tehát valóban igaz az, hogy egyes területek, amelyek ’98ban kikerültek a Miniszterelnöki Hivatalból, most oda visszakerültek. Ilyen például az egyházügyek szférája, ilyen a nemzeti és etnikai kis ebbségeknek az ügye, ilyen a határon túli magyaroknak az ügye. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ezek a változtatások lényegében - mint az előbb erre utaltam - egy régebbi állapot helyreállítását jelentik, de
