Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1467 becsavarásához; az a válasz, hogy egy is elég, de az is kell, hogy a villanykörte is akarja. Ez kicsit hasonló a mediációval is, a mediáció csak akkor lehet sikeres, hogyha az abban részt vevő felek óhajtják a mediálást, és óhajtanak megállapodásra jutni . Ha ez bármelyik fél esetében hiányzik, akkor a mediálás esélye borzasztóan kevés. Saját tapasztalatomról tudok beszámolni, nagyon sokan félreértik, a mediálásról azt gondolják, hogy egyfajta adósságbehajtó tevékenység. De itt szó sincs erről, tényleg akk or működik, ha a felek akarják. Elhangzott, Kovács László képviselőtársam elmondta az előnyöket, és csak meg tudom ismételni, amiket ő mondott. Ő azt mondta, hogy az időbeli eltérés óriási, és - felírtam magamnak : 467 nap kontra 653 napig tartanak bírósá gi eljárások. De tudjuk, hogy vannak olyan ügyek, és minél inkább elmérgesült egy ügy a felek között, annál nagyobb az esélye annak, hogy még ezt is bőven meghaladja, és tudunk arról, hogy négyöt, néha még hat éven keresztül is el tudnak perek tartani. Eh hez képest, tisztelt képviselőtársaim, tapasztalatból mondom, hogy egy mediációs eljárás maximum három hónap, nem több mint három hónap. Hogyha három hónap alatt nem sikerül létrehozni az egyezséget, nyugodtan abba lehet hagyni, menjenek a bírósághoz, ki l ehet jelenteni, hogy a dolog nem sikerült. Szó volt a költségekről. A tegnapi napon is nagy vita folyt a parlamentben az illeték növelésével kapcsolatosan a perlési költségek növekedéséről. Az igazi költségek nem az illetékek. Az igazi költségek egy bírósá gi eljárásban: ügyvédnek kifizetett honorárium. Többnyire óránként számolnak persze, de ha mindez évekig elhúzódik, ezt a bíróság soha nem ítéli meg, és ez az, ami a feleknek igazából egy vissza nem térülő hatalmas költség. Szó volt erről, de hadd emeljem ki a felek kontrolljának a kérdését. Amikor a felek bíróság elé mennek, elmennek a bírósághoz, egy hatalmas épületnek hatalmas folyosóján már elvesztik az önbizalmukat. Bemennek egy tárgyalóterembe, ott a bíróság, többnyire morcos, pattogó utasításokat ad ki, és már úgy érzi, hogy minden kikerült a keze közül. Ezzel szemben a mediálási eljárásban az eljárás minden eleme a felek kezében van, bármelyik fél bármivel nem ért egyet, akkor az nem történik. Tehát a felek sokkal inkább úgy érzik, hogy urai ennek az eljárásnak, nem érzik úgy, hogy egy hatalmas állami gépezetnek vannak kiszolgáltatva. Tessék belegondolni, hogy mennyivel könnyebb azonosulni azzal az eljárással, amelynek végig az ura tudok maradni, szemben azzal, amikor rögtön az elején kiderül, hogy eg y kis porszem vagyok egy hatalmas gépezetben. Szó volt már arról - azt hiszem, ezt is Kovács László képviselő úr mondta , hogy a bírósági eljárás egy győztesvesztes játszmát jelent, szemben a mediálással, amely egy győztesgyőztes játszmát. Hadd egészíts em ki azzal, hogy szerintem a bírósági eljárás egy vesztesvesztes játszma. Ügyvédi gyakorlatom alapján mondom, hogy én gyakorlatilag boldog ügyféllel nem találkoztam még egy peres eljárás végén, még akkor sem, hogyha megnyerte a pert, mert mindig az az 5 százalék - amit elveszít a végén vagy valamit nem ítélnek meg - hosszú évek kemény munkája után úgy érzi, hogy valamilyen igazságtalanság történt. Tehát az esetek túlnyomó többségében ki lehet jelenteni, hogy mind a két fél vesztesen hagyja el a bírósági t árgyalót. Miután a mediálási eljárásban csak akkor van egyezség, hogyha a felek is azt akarják - ehhez segíti őket hozzá a mediátor, a közvetítő, hogy akarják a megállapodást , ha az ő akaratuknak is megfelel, akkor két boldog ember hagyja ott a színteret . Nem mindegy, hogy egy hosszú éveken keresztül tartó elkeseredett, gyilkos küzdelem végén a felek kimerülten valamilyen ítéletet kézhez kapnak, vagy pedig mind a ketten úgy hagyják el ezt a vitát, hogy kérem szépen, én is jól jártam, a másik fél is jól já rt, és lehet koncentrálni a jövőre. Az üzleti életben rendkívül fontos, hogy kooperatív; én nem tudom elképzelni azt, hogy két vállalat, amely éveken keresztül egy gyilkos küzdelmet folytat, a bírósági eljárás végén tudjon egymással üzletet kötni; szemben a mediálással, ahol ez gyorsan rendeződik, megértik egymás érdekeit, szívesen figyelembe veszik egymás érdekeit, majd megállapodnak, és folytatják üzleti tevékenységüket. Tehát már ők is rögtön jól járnak ebben.
