Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1457 Úgyhogy a kormány az első pillanattól kezdve jelen volt az ügyben, jelen van, minden egyes dolgozóról gondoskodni fog, a szakszervezet és a cégvezetés tárgyalásai eredményesen haladnak, valószínűleg hétfőn alá fogják írn i a megállapodást. Ebből adódóan a munkaügyi központ megkapja azokat az információkat és adatokat, amelyek alapján minden embernek személy szerint, lakóhelyéhez, szakképzettségéhez, eddigi munkájához igazodó módon tudunk javaslatokat tenni, hogy további él etútja, állása, munkahelye hogyan alakuljon. Egyszóval: volt pénzügyminiszter úr, képviselő úr, azt javasolnám, hogy kicsit alaposabban tájékozódjon az ügyben, ne üljön fel olyan kollégái, képviselőtársai megjegyzéseinek, akik munkahelyet életükben nem lát tak, nem nagyon tudják, hogy mi a munka világa. Majd ha ők is tájékozódnak, mint Rogán Antal képviselőtársa, aki sajnos tegnap napirend előtt teljes mértékű tájékozatlanságáról adott tanúbizonyságot, tehát ha majd ön is és ő is tájékozódnak, akkor érdemes lesz megtárgyalni, de szakmailag az IBM ügyét, nem pedig politikai cirkuszt csinálni belőle, mint ahogy önök se csináltak politikai cirkuszt akkor, amikor ugyanennél a cégnél 4 ezer ember vált állástalanná. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor, az MDF frakcióvezetőhelyettese: "Illyés Gyula születésének századik évfordulója alkalmából" címmel. Képviselő úré a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Emlékeztetni akarok, mert emlékeznünk kell itt, az ország Házában is Illyés Gyulára, aki sem a XXI. századot, de a rendszerváltás sorsfordító pillanatait sem élhette meg, mé gis életműve révén, Nagy Lászlóval együtt, erkölcsi kormányzóként velünk volt a lakiteleki sátorverés idején, és itt kell legyen közöttünk ma és holnap is, nehogy eltévedjünk a történelemben. Mintha a teremtő száz esztendeje, 1902ben Rácegrespusztán, éppe n november 2án, halottak napján, és éppen Illyés Gyula születésével kívánt volna figyelmeztető jelet küldeni, hogy következzék bármi: a halálon, a pusztuláson mindenkor úrrá lesz az élet. Hozzánk, magyarokhoz ez a nap és az illyési életmű hangsúlyosan szó lt és szól ma is arról, hogy lehetett borzalmakkal teli az elmúlt évszázad, sújthatott minket trianoni és egyéb politikai katasztrófákkal, nekünk az élet felé kell fordítanunk a tekintetünket, a magyarság jövendő életére kell ügyelni minden cselekedetünkbe n. Miért mondom ezt? Azért is, mert Illyés Gyula életművének és közéleti szerepvállalásának is ez volt a lényege. Mondom még inkább azért is, mert szabadon választott képviselőkként itt, az Országházban és a kormánynak a maga szerepkörében éppen ebben van a legnagyobb felelősségünk. Legyünk jobb- vagy baloldaliak, legyen éppen jobb- vagy baloldali kormány, ezt a felelősséget senki sem háríthatja el önmagától, ha arra vállalkozott, hogy itt, a Kárpátmedencében ennek a népnek a sorsába szól bele kisebb vagy nagyobb mértékben. Illyés Gyulát arra kényszerítette és szigorította a történelem, hogy a magyarság egyszemélyes intézményévé váljon, mert függő helyzetben volt az ország, mert nem volt szabadon választott parlamentje, a népnek sem volt képviselete, a nemz etnek sem volt, a hazának sem, az elszakított több milliós magyarságnak sem. Igen, Illyés Gyula egyszemélyes intézmény volt, aki - Csoóri Sándor szavaival - "korán eldöntötte, hogy a véraláfutásos Magyarországon nem a vakmerőség, hanem a józanság az igazán hősi állapot". Igen, a józanság, csak ez lehet kívánatos jellemzője a tisztelt Háznak, ennek a 386 személyes intézménynek. Nekünk most valamiképpen együtt, a demokrácia intézményes keretei között kell józanul megfelelnünk a reánk bízatott feladatnak. Azza l a felelősséggel, amit a másik oldalon Kósa Ferenc képviselőtársam - a lakiteleki találkozóra emlékezve - egy hónapja itt, a tisztelt Házban a politikai vitanap keretében megfogalmazott. Illyésre emlékezve neki is mondom: még helyzetben
