Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 29 (28. szám) - A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1427 Köszönöm szépen. (Taps az M SZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Németh Zsoltnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. NÉMETH ZSOLT , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tiszte lt Országgyűlés! Az Európai Unió egy olyan térséget hozott létre, amelyben a tagállamok állampolgárai szabadon mozoghatnak, a növekedést és prosperitást serkentő egységes piac megteremtése érdekében pedig a tőke és a személyes javak ellenőrzés nélkül mozga thatók. Miközben lehetővé vált a javak és a személyek szabad mozgása, ez a szabadság a határon átnyúló bűncselekmények elkövetését is elősegítette. Az Európai Unió bővítésének tervezett programjával a bűnözők lehetőségei is még tovább szélesednek. A határo n átnyúló bűnözés jellege és terjedelme ilyen irányú statisztikai adatok hiányában nehezen számszerűsíthető, ugyanakkor az operatív tapasztalatokkal párosuló eseti bizonyítékok azt sugallják, hogy eléggé kiterjedt; mindez problémát jelent a bűnözés elleni fellépés terén a bűnüldöző szervek számára. Az egységes piac számos olyan lehetőséget teremtett, ahol a bűnözők szabad mozgása biztosított egyik tagállamból a másikba, és bármelyik tagállamban egzisztenciát teremthetnek maguknak. (15.40) Korlátokat szab az onban az a körülmény, hogy a bűnüldöző szervek ezeket a személyeket továbbra is önálló nemzeti, belső jogszabályokra alapozva üldözik. Tapasztalati tény, hogy a határokat nem ismerő, azokat semmibe vevő bűnözés nem küzdhető le egymástól elszigetelt olyan b űnüldöző szervekkel, amelyeknek hatásköre, lehetőségei az országhatáron belülre korlátozódnak. A szervezett bűnözés már késznek mutatkozik ennek a gyenge pontnak a kiaknázására, például oly módon, hogy míg az egyik tagállamban élnek a bűnöző életmódot foly tató személyek, addig egy másik tagállamban követik el jogsértő cselekményeiket, illetve bűnös céljaik megvalósítása érdekében rendszeresen mozognak a tagállamok között. Az eddigi tapasztalatok szerint számos bűnöző keres rendszeresen menedéket egy másik t agállamban, mint ahol bűncselekményét elkövette. Prognosztizálható, hogy az Európai Unió bővítésével ez a trend tovább növekszik. Az említetteken felül az élet azt is igazolta, hogy számos, viszonylag kisebb súlyú bűncselekménynek is lehetnek határon átnyú ló vetületei. Ide tartozhatnak például a közlekedéshez, a közrendhez kapcsolódó jogsértések, a testi sértések, a rendfenntartás a társadalmi, sport- vagy kulturális rendezvényeken, vagy akár a vagyon elleni bűncselekmények köréből, a gépjármű- és a betörés es lopás bűncselekménye is. A bűnüldöző szerveket korlátozó nemzeti határok a nemzetközi bűnözőknek egyértelműen előnyt jelentenek, mivel ezek a személyek biztosak lehetnek abban, hogy a határokon keresztül nem lehet őket gyorsan, könnyen és hatékonyan köv etni. Szükséges tehát a nemzetközi bűnözői szervezetek, a szervezett bűnözés bomlasztása, felszámolása, a határon átnyúló bűncselekményekben részt vevők mind eredményesebb, hatékonyabb felderítése, elfogása és a büntetőbíróságok általi felelősségre vonása. Ennek érdekében támogatni kell az információk szabad áramlását, a bizonyítékok késlekedés nélküli továbbítását a tagállamok között. A nemzetközi bűnözés felderítésében részt vevő bűnüldöző szerveknél tehát alapvető követelmény és érdek a gyorsaság és ruga lmasság, természetesen megfelelő jogi kereteket betartva. Az elmúlt időszakban az Európai Unió tagállamai mindannyian kidolgozták a büntetőügyekben történő kölcsönös segítségnyújtásról és az igazságügyi együttműködésről szóló jogszabályi hátteret, amelynek fő célja a nyomozások tagállamok közötti koordinálása, az egyéni szabadságjogokat védő normák figyelembevételével, azok sérelme nélkül. Ennek eredményeként már lehetővé vált, hogy az egyik tagállamban beszerzett bizonyítékokat egy másikban használjanak fe l, két vagy több tagállam a koordinált cselekvést igénylő helyzetekben meghatározott céllal, kölcsönös egyetértéssel közös
