Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
141 gyermek, nem ért egyet a szülőjével, ilyen volt emlékezetem szerint az a szülői tanítás, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Én erre akkor úgy replikáztam, hogy van egy olyan mondás, ha megdobnak kővel, akkor dobd vis sza kenyérrel. Ennek szellemében azt tudom ígérni Kosztolányi képviselőtársamnak, ha a legközelebbi alkalommal felszólal, nem fogom félbeszakítani, nem fogok közbeszólni, sőt a korát sem fogom majd emlegetni. Ennyit a stílusról. A tartalmi résszel kapcsola tban, azt hiszem, itt valami félreértés lehet, ugyanis én a forradalom végpontjaként feltételes szerkezetet használtam, és most is tartom, hogy Nagy Imrének, a forradalom miniszterelnökének mártírhalála a forradalom végpontjaként értelmezhető. Nem vagyok t örténész, mint ahogy Kosztolányi képviselőtársam sem, azt hiszem, hogy döntsék el a történészek, de azt hiszem, hogy ez a nézet ugyanúgy megfér a többi mellett, mint ahogy a képviselőtársaim hozzászólása. Azt gondolom, hogy Mécs Imre talán a leghitelesebb hozzászóló volt a mai napon, én így zárszóként az ő szavait szeretném idézni. Ő úgy szólt, hogy ezt a jogi normát egykét szóval kiegészítve elfogadhatóvá lehet tenni mindenki számára. Ennek szellemében javaslom a képviselőtársaimnak, hogy támogassák ezt a jogi normát. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés - szeretném hinni, sőt tudom, állítom - jobb annál, mint ahogy mi most látjuk magunkat és ahogy most minket lát a világ, de elhangzanak olyan megnyilatkozások, mondhatnám, tükörföltartás, lelkiismeretvizsgálat, ami m égis ittottamott előrelépés, azt üdvözlöm és köszönöm. Viszont ahhoz, amilyen kép megmarad rólunk, a Magyar Országgyűlésről magunkban, másokban, azokban, akik választottak és küldtek ide bennünket és azokban, akik majd ránk néznek valamikor, erre az Orsz ággyűlésre, engedtessék meg, hogy néhány gondolatot mégiscsak megosszak tisztelt képviselőtársaimmal. Nem nyugtalanít engem, azt hiszem, senkit sem ebben a Házban, hogy van politikai baloldal. Képviselő úr, ha nem volna, ki kellene találni! Ez szükséges, e z jó. A politikai tisztánlátáshoz hozzátartozik, hogy időnként egymást meghallgatjuk és abban szinte magunkat is halljuk, és nem is fejtegetem tovább a filozófiai és a társadalomdinamikai vetületét ennek. Továbbmegyek: az, hogy a forradalom és a szabadságh arc és annak a dinamikája hogy történt, megint történelem, jól kellene tudni, jól tudjuk, mégis olyan sokszor félreértődik. Ami történt - jelen voltam, itt voltam a forradalom idején, mindazokat az eseményeket nem mondom el, itt voltam a Parlamentben is, N agy Imrével is , abból az maradt meg és az fog megmaradni, hogy akkor összeforrott a nemzet, forradalom volt, és hogy baloldal és jobboldal - bocsánatot kérek, hogy azt mondom , azt senki se kérdezte, mert olyan valami történt, ami összehozta a nemzetet. Most mi utólag jobb, baloldalaskodunk ezen, nem méltó a dologhoz, vagy azt jelenti, hogy nem értjük, miről van szó. Ezért mondtam azt a felszólalásom első percében, hogy ez az Országgyűlés most nem a fénypontját mutatja ezen az esetén. Az, hogy Nagy Imre mennyire forrott össze akkor a társadalommal és a nemzettel? Képviselőtársaim, itt ebben a Házban, az Országgyűlés házában ott volt a miniszterelnök szobája akkor, ahol most a házelnöké. Jól emlékszem a helyekre, a személyekre és az eseményekre. Nagy Imre összeforrott és együtt volt Tildy Zoltánnal, aki nem volt baloldali vagy szocialista, Farkas Ferenccel, a Nemzeti Parasztpárt államminiszterével a Nagy Imrekormányból, Kovács Bélával, a Független Kisgazdapárt forradalomban választott elnökével, B. Szabó Istvánnal, Kelemen Gyula szociáldemokratával és így tovább. De ez nem pártösszefogás volt, a társadalom akkor összejött,
