Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 29 (28. szám) - Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) - a honvédelmi miniszterhez - "Üzleti érzék" címmel - DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
1370 DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ) : Az említett terület valós értéke eszerint mintegy 1 milliárd forint. A kisgazda exminiszter által aláírt szerződéssel tehát több mint 900 millió forintot vesztett volna a magyar állam. A szóban forgó szerződés esetében úgy vélem, hogy hűtlen kezelés gyanúja merül fel, ámbár az is meglehet, hogy csupán a volt miniszter üzleti érzékének a hiányáról beszélhetünk. A tervek szerint az öröklakások honvédségi szolgálati lakásként funkcionáltak volna, ám megkérdőjelezhető, hogy az államnak valóban szüksége lenne budai kerületekben lévő új építésű, 30 millió forintos lakásokra, azaz luxuslakáso kra. A volt miniszter ráadásul - persze a jelen esetben azt kell mondanom, hogy szerencsére - úgy írta alá a csereszerződést, hogy a Honvédelmi Minisztérium a milliárdos értékű ingatlannak csak vagyonkezelője volt. A Pénzügyminisztérium most befejeződött v izsgálata szerint így a szerződés semmisnek tekinthető, hiszen a honvédelmi tárca vezetője a pénzügyminiszter engedélye nélkül kincstári vagyonról nem köthetett volna semmilyen megállapodást. A sajtó információi szerint az esetről a PM levélben értesítette a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot, melyben arra kéri, hogy értesítse a szerződő feleket: a védelmi tárca eljárása több szempontból is szabálysértő volt, az aláírt szerződés pedig semmis. Mindezek alapján kérdezem a miniszter urat, szüksége vane a miniszt ériumnak új budai lakásokra, adott esetben - mondjuk - luxuslakásokra, másrészt mi lesz a Szalamandra utcai ingatlan sorsa, harmadsorban pedig tesze a HM büntető feljelentést hűtlen kezelés miatt. Várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr interpellációját, és válaszadásra megadom a szót Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úrnak. Miniszter úr! JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hitem szerint a leghel yesebb az volna, ha a három kérdésre konkrétan válaszolnék, de a Szalamandra utcai ingatlanok ügye mármár jelkép értékűvé vált, éppen ezért engedjék meg, hogy néhány előzményt elmondjak. Mindenekelőtt azt, a honvédelmi miniszter hogyan szerzett tudomást a rról, hogy egyáltalán ilyen esemény történt, hiszen az átadásátvétel során egyetlenegy kollégám, egyetlenegy munkatársam sem jelezte, hogy két nappal az átadásátvétel előtt született meg ez az adásvételi szerződés, egyetlenegy munkatársam, egyetlenegy ve zető beosztású kolléga nem mondta, hogy ez még folyamatban van. S amikor azt kértem, hogy legyenek kedvesek a folyamatban lévő ügyekről tájékoztatást adni, akkor hogy, hogy nem, ez az ingatlan kimaradt az ügyből. Úgy szereztem tudomást róla, hogy az egyik szomszéd felhívta a figyelmet arra, hogy egy volt kormányzati politikus a feleségével sűrűn fordul meg a Magyar Honvédség Szalamandra utcai objektumának a környékén, amely egyébként egy híradós objektum, és azt kérdezte, mi van azzal. Innentől kezdve kezdt ük el felgöngyölíteni ennek az ingatlannak a sorsát, amely mindenképpen elgondolkodtató, és azt hiszem, a későbbiekben erre még érdemes lesz némi figyelmet fordítani. Mik a konkrét tények? A konkrét tény az, hogy a Honvédelmi Minisztérium meghirdetett egy nyilvános pályázatot, amelyben azt kérte, jelentkezzenek azok, akik a Szalamandra utcai terület két helyrajzi nyilvántartási számon jelzett épületére és telkére cserelehetőséget ajánlanának. A Honvédelmi Minisztérium azért vált ingatlan rt.vé, mert a piac on közvetlenül nem értékesíthet lakásokat, maximum csak cserélhet, azaz a feleslegessé váló ingatlanát el tudja cserélni olyan ingatlanra, amilyenre szüksége van. Ennek megfelelően 2002. március 8án jelent meg a Magyar Nemzetben a pályázati felhívás, majd 28án 16 órakor lezárták, és egy - azaz egy - pályázó jelentkezett mindkét ingatlanra. Hogy az azt követő néhány napban mi történt, azt nem lehet tudni, de valószínűsíthető, hogy a volt honvédelmi miniszter - s ebben szeretném őt megvédeni - erről az ügyl etről nem tudott, noha az ő névbélyegzője szerepel a szerződéseken, csakhogy a kollégák elrontották, mert egy hónappal későbbre datálták az ő bélyegzőjét, mint ahogy azt kellett volna.
