Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
112 Szeretnék elmondani erre egy csodálatos példát. Tizenegy éve minden j únius 19én Somló környékén összegyűlik egy pici kis mag, és gyalog fölmegy a Somlóhegy tetejére, ahol egy emléktábla áll. A tavalyi évben, amikor nekiálltunk volna koszorúzni, jött egy fiatal, hogy várjunk egy picikét, mert egy nyolcvannégy éves nénike g yalog jön fel, és ő is ott szeretne lenni. Ezt mondom azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ennek az országnak a függetlenség utáni első miniszterelnöke azt mondta, hogy Magyarország akkor fogja elnyerni a szabadságát, ha az utolsó szovjet katonák is elha gyják az országot. Ez a miniszterelnök június 19én elment a Somlóhegy lábához, hiszen Orosziban élt, onnan származott, és több tízezer ember előtt bejelentette, hogy Magyarországot elhagyták a szovjet katonák; bejelentette azt is, hogy Magyarország elnye rte a szabadságát. (A jegyzői székben dr. Lázár Jánost Herényi Károly váltja fel.) Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan beszéltek, sokan beszéltünk, senki szájából nem hangzott el a néhai Antall József miniszterelnöknek a neve. Én úgy érzem, hogy ő rengeteget és sokat tett azért, vállalva bizonyos kockázatokat, hogy ez az ország ne csak a függetlenségét, hanem a teljes szabadságát is elnyerje. Furcsán nézne ki az, hogyha ez a parlamenti patkó ennek a törvénynek a megalkotásánál úgy oszlana meg, hogy csak a fele vagy az ötvenegy százaléka szavazza meg. Én úgy érzem, amikor Magyarország függetlenségéről és szabadságáról kell beszélni, akkor az lenne a leghelyesebb, talán az antalli örökség, az az akarat, amivel ő a munkáját végezte, és hazamenve először az ott élő emberekkel és rajta keresztül az országgal kívánta közölni, hogy Magyarország szabaddá vált. Én úgy érzem, hogy ebben az esetben igenis mindenkinek kötelessége keresni a kompromisszumot, és egy olyan törvényt alkotni, ami hű Magyarország szabadságához, és hű ahhoz is, amit Antall József néhai miniszterelnök tett. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Képviselő Úr! Köszönöm szépen a felszólalását. Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Tisztelt Ház! Azt kell mondjam, mivel úgy érzem, hogy közel van a kompromisszum, egy kicsit finomabbra hangszerelem a hozzászólásomat, mint ahogy terveztem. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy abban az esetben, ha tényleg árkokat akarunk betemetni , tényleg konszenzusra akarunk jutni, akkor nem helyes, ha ilyen módon nyújtunk be törvényeket, és olyan törvényeket próbálunk ilyen módon megváltoztatni, amelyek egy évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt a parlament 90 százalékának a támogatottságát maguk mögö tt tudták. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy egy kicsit ködösítettünk, amikor arról beszéltünk, hogy szabadság napja vagy függetlenség napja. Mi itt a valódi kérdés? Azt hiszem, hogy nem ezek a valóságos indokok, ezt önök is tudják, mi is tudjuk: ez a törv énymódosítás más ok miatt van itt előttünk. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, én azt hiszem, hogy amikor önök belementek abba, hogy Magyarországon szabadság napja legyen vagy függetlenség napja, akkor meglehetősen ingoványos területre tévedtek. Például Petőfi Sándor nem azt írta a versében, hogy függetlenség és szerelem, e kettő kell nekem, hanem azt írta, hogy szabadság. És nem véletlenül írta ezt, ez van a magyar nyelvben. Vagy például a Kossuthnótában nem azt énekeljük, hogy éljen a magyar függetlens ég, éljen a haza, hanem ami a Kossuth rádióban minden délben elhangzik, azt énekeljük, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza. (Dr. Avarkeszi Dezső: Függetlenségi Nyilatkozat volt!) És nem véletlen, hogy ezt énekeljük, mert ezt ismerjük. És ráadásul h add csatlakozzam Mécs Imréhez a kompromisszum elősegítése érdekében: az idei évben éppen Kossuthévet ünneplünk, azt hiszem, ha
