Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
1084 GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az ön utolsó szavával kezdeném. Engem személy szerint mélységes csalódás ér t. Ezt a címet olvasva én azt gondoltam, hogy ma ebben a Házban tényleg arról beszélgetünk, hogy merre tart Magyarország, megismerjük, milyen a Fidesz Magyarországképe, milyen a Fidesz Polgári Párt magyar jövőképe (Dr. Áder János: El kellett volna a válas ztási programot...) , és hátha találunk néhány olyan pontot, amelyek kapcsán lesz miről beszélni. Ehelyett én azt láttam és azt tapasztaltam itt egy hosszúhosszú délelőtt folyamán, hogy önök továbbra is megpróbálnak elhatárolni, és nincs más ötletük. Nincs jövőképük, hanem egyszerűen csak lövöldöznek vaktában, ahelyett, hogy tényleg arról beszélnénk, hogy hogyan tudjuk ezt a társadalmat átsegíteni vagy elvinni odáig, hogy egy sikeres népszavazást lebonyolítsunk. Ehhez ma tényleg nem jutottunk előre. Ilyen s zempontból mélységesen csalódott vagyok. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magdának, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Nemigen fogom tudni már a hátralévő rövid életemben elsajátítani azt a beszédmódot, amellyel Áder János képviselő úr most is meglepett minket. Azt gondolom, hogy a programunk címe világosan tükrözi mindazt, amiről ma a ho sszú délelőtt folyamán beszéltünk: cselekedni most és mindenkiért. De nem három hónapig szándékozunk kormányozni, képviselő úr, nem három hónap alatt akarjuk végrehajtani a négyéves programunkat, nem erre a naptári évre ígértük meg mindazt, amit ön felsoro lt, ezért nem érezzük úgy, hogy becsaptuk volna a választóinkat. Nem gondoltuk azt, hogy olvasni és számolni kell tanítani felnőtt képviselőket; olvasni azért, hogy olvassák el az egész programunkat, és számolni azért, hogy számokat össze tudjanak vetni és ebből következtetéseket levonni. Nem ezért kértem szót. Nem szeretném, ha a mai vitanap úgy fejeződne be, hogy a "cselekedni most és mindenkiért" jövőkép keretében ne szóljunk azokról az emberekről, akiknek talán az életéből már kevés van hátra, de az egé sz életük benne van abban az országban, amelynek a jövőjéről most beszéltünk. Nagyon röviden szeretnék arról szólni, hogy az ország jövőjében hol van a helye az idős generációknak, hiszen már ők is több generációra oszlanak. Az európai számítások szerint a z igazán idős korosztályt már csak 75 éven felül tartják számon, de Magyarországon a 60 év fölöttiek már az idős korosztályokhoz számítanak. Magyarország 20 százalékában a lakosok ehhez az életkori csoporthoz tartoznak, és bár a születéskor várható élettar tamuk növekedett, a valódi átlagélettartam nem növekszik a középkorú férfiak változatlanul magas halandósága miatt. Növekszik viszont egy szomorú szám: egyre növekszik az az életszakasz, amikor az idős emberek arra számíthatnak, hogy rokkantan vagy betegen élik le idős éveiket. Ezért ha a jövőről beszélünk, akkor az idős embereknek itt, ebben a Házban azt kell mondanunk, hogy a jövőt csak úgy tudjuk elképzelni, hogy az ő életminőségükön radikálisan javítunk. (13.50) Életminőségről beszélek, nem csupán anyag i körülményekről, mert természetesen az életminőség javításához hozzátartozik az anyagi biztonság, hozzátartozik egy világos és átlátható nyugdíjrendszer, hozzátartozik a nyugdíjak emelésének világos, kiszámítható, naptári évre előrelátható rendszere, de h ozzátartozik az is, hogy az idős ember soha ne legyen teher sem a szűkebb, sem a tágabb közösség számára, hogy az idős emberek társadalmi kapcsolatai élők maradjanak, hogy az idős emberek ne legyenek elszigeteltek abban a világban, amelyet ők építettek fel . Ezért a miáltalunk elképzelt jövőben olyan egészségügyi és szociális reform kiépítésére törekszünk, amely össze tudja kapcsolni az egészségügyi és szociális válsághelyzetek kezelésének
