Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
1057 A GDP az elmúlt négy év átlagában 4 százalék felett növekedett. Ez Európához mérten minimum dupla annyi, mint az európai számok. A munkanélküliség a 89 százalékos tartományból 6 százal ék alá esett. Az infláció az elmúlt években 10 százalékponttal csökkent, ma 5 százalék alatti. A reálkeresetek az elmúlt négy év átlagában jelentősen növekedtek, a ciklus utolsó évében egy jelentősebb növekedésnek is szemtanúi lehettünk. A kedvező eredmény ek ellenére egy fontos momentumot ki kell emelni, ami jelentősen befolyásolja a gazdasági szereplők, köztük az állam mozgásterét, ez pedig a világgazdasági környezet megváltozása, kedvezőtlenre fordulása. Ennek befolyása alól egyetlen ország sem tudta magá t kivonni, akkor sem, ha annak szocialista vezetői vannak. Lényegében ez a helyzet ma is folytatódik, ám a most is jelentkező kihívásokra az új kormány alapvetően más válaszokat kíván adni. Ezekből a válaszokból egyet ismerünk. Azt ismerjük, hogy a jelenle gi kormányzat keményen ostorozza és bírálja elődjét, a polgári kormányt, mindezt teszi alaptalanul, arcátlanul, mindenféle konkrét alap nélkül. Tisztelt szocialista és szabad demokrata Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, hogy ettől a viselkedéstől és ma gatartástól az ország még nem fog előrelépni. Szeretném önöket figyelmeztetni, hogy ez a hangnem és ez a válasz a kihívásokra arra jó, hogy a megtévesztett emberekben a szembenállást és a gyűlöletet erősítsék, de az ország számára egészen bizonyosan előnyt elen. Képviselőtársaim! A polgári kormány gazdaságpolitikájához visszatérve azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaság növekedésének lehetőségei lényegesen nagyobbak voltak, mint ami a HornKunczekormány idején egyébként tényszerűen megvalósult. A kormány ennek megfelelően - elődjétől eltérően - aktív állami szerepvállalással megvalósuló növekedésorientált gazdaságpolitikát hirdetett meg, természetesen a szükséges egyensúly fenntartásának igényével. (11.40) Erős hangsúlyt helyeztünk a hazai források kihaszn álására, a kis- és középvállalkozások támogatására, amelyek meghatározó szerepet játszanak mind a foglalkoztatás terén, mind a belső kereslet növekedését illetően. Ezt a politikát a mai kormánypártok, ahol csak lehetett, gáncsolták és ellenezték. Ugyanakko r látni kell, hogy ez a gazdaságpolitikai szemlélet 2000 után értékelődött fel igazán, amikor a világgazdaság növekedésének megtorpanása indokolttá tette a magyar gazdaság fékeződését csillapító aktívabb gazdaságpolitikai intézkedéseket. Erre a rendszervál tás óta nem volt példa. Ennek köszönhető, hogy a gazdaság belső motorjai és tartalékai életben tartották a növekedést. Felmerültek bizonyos egyensúlyi problémák az előző ciklus végén, de a költségvetés várható pluszbevételeinek fényében ez a helyzet nem vo lt drámai. Ehelyett mit tett a szocialistaszabad demokrata kormány? Jóléti rendszerváltás címén felélte a forrásokat, úgy, hogy jövőre erősen meg kell szorítani a nadrágszíjat. Ráadásul a jövő évi és az azt követő évi terveket még nem is ismerjük. Közgazd aságilag nonszensz száznapos programokkal foglalkozunk, most éppen a másodikkal, no és persze a kormány, élmunkásként csúcsra járatva, 50 nap alatt 100ra teljesít, a sztahanovista mozgalmakra emlékeztetve. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit tettek le az aszta lra mind ez ideig a szocialisták, és mi várható a következő években, a következő időszakban? Merre tart ma Magyarország? Engedjék meg, hogy ezt kérdésekben fogalmazzam meg. Merre tart az az ország, ahol a hatalomra jutottak legfőbb feladata elődeik lejárat ása, bemocskolása, hírbe hozása, meggyanúsítása? És nem számít e tekintetben se Isten, se ember. Merre tart az az ország, amelynek hatalmon lévői úgy készülnek az önkormányzati választásra, hogy kis füzetecskékben félrevezetik az országot, és mocskolják to vábbra is az előző kormányzati munkát? Merre tart az az ország, ahol tömegesen rúgják ki a kormányváltást követően a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az állami alkalmazottakat, a jól működő állami cégek vezetőit, mondván, szakmailag alkalmatlanok? Merre tart az az ország, ahol az APEHnek a kormányváltás után tízszer
